12. rész ~ Feszültség

Harry Styles

Az agyamat eldobom!

Elhajítottam a telefonomat minél messzebb, amint elköszöntem Averytől. A szart. El sem köszöntem, csak jó munkát kívántam neki. 

A hideg rázott attól, hogy azzal a nyálas képű kis bájgúnárral tölti a délutánt. Segít neki! Hát komolyan mondom, hogy mindjárt lemegyek hídba!

Mit tud neki az a gyerek segíteni?

Miért nem engem kért meg?

Ismertem Willt már jó ideje.. Mivel én tevékenyen nem vettem részt a cég működésében, ellenben ő marketinges volt, így nem találkoztunk sokat. Egy-egy konferencián, amire én is beestem, vagy valami üzleti bulin. A hello és a minden rendben van-on kívül sokat nem beszélgettünk.

Na, ezek után meg csodálkozzon, ha nem töröm be a formás kis képét!

Sosem voltam agresszív ember, de tényleg. Akadtak helyzetek amikor ki kellett magamért állnom, és azt általában a megfélemlítéssel értem el. 

Csak akkor ütöttem, ha muszáj volt. Amikor tudtam, tarthatatlan az állapot. 

Ez eddig egyszer történt meg. 

Gemma régebbi barátja egy mocskos féreg volt, akit az iskolából én is ismertem. Nem volt ő rossz srác, legalábbis kívülről, de amint jobban megismerted bizony kibújt a zsákból a kisördög. 

Előjött az agresszív énje. 

Gemmát elborította a rózsaszín köd, így azt hitte normális az, ha a barátja rákiabál minden kis apróság miatt, amit testvérem nem úgy csinált, ahogyan ő azt elvárta. Gemma azt hitte normális az is, ha a buli kellős közepén ott hagyja őt, és egy ribanccal kezd táncolni. 

Na, én tudtam, hogy ez nem így működik. 

Nem volt sok tapasztalatom barátnő terén, sőt, de akkor is tudtam egy fiú nem így kell, hogy viselkedjen egy lánnyal. 

Elmentem az egyik buliba, ahová meghívtak, és ahol tudtam, nővérem is ott lesz. A háttérben figyeltem őket, végig úgy tettem mintha a körülöttem ólálkodó lányokkal lennék elfoglalva, pedig Gemmát figyeltem. 

Mark, a barátja, az a rohadék többször ráparancsolt, hogy hozzon neki egy italt, amire Gemma azonnal engedelmeskedett. 

Többször eljátszották ezt a buliban, miközben Mark a kanapén ült más lányokkal. Gemmának elmagyaráztam, hogy ez nem normális, mire az volt a válasza, hogy: "De én szeretem őt!"
Okos lány volt. Ő is tudta, ez nincs így rendjén, de annyira elvakította a srác a habos szövegével és mindennel, hogy utána Gemma kiskutyaként falatozott a tenyeréből. 

Akkor ott volt az idő, hogy ezt befejezzük. 

Amikor nővérem az egyik sarokban állva figyelte könnyes szemekkel, ahogyan a számára fontos srác egy másik csajt ölelget, valami eltört bennem. 

Az a fájdalom, ami Gemma arcán volt...szörnyű volt. 

Akkor és ott döntöttem el, hogy ezt még egyszer nem engedem meg neki, nem fog senki miatt így szenvedni. Ő túl jó és kedves volt ahhoz, hogy szenvedjen.

Mark alig egy óra múlva a ház szemközti utcáján lévő sikátorban feküdt. Véresen. 

Nem halt meg. 

Annyira nem voltam gonosz, de addig ütöttem azt a rohadékot, amíg ki nem vertem a fejemből Gemma szomorú, összetört arcát. 

Megérdemelte. 

Egy életre megtanulta a leckét, amit elmondtam neki, miközben félholtra vertem. 

Gemma nem kérdezett semmit miért nem keresi őt Mark, de tudom, hogy tudta mi történt. Sokszor ölelt meg úgy hirtelen és mondott el egy köszönömöt, noha nem volt rá oka. 

De ő tudta. 

Azt köszönte meg, hogy eltüntettem azt a patkányt az életéből, és azt köszönte meg, hogy tudta, soha többé nem engedem őt ilyen alakokkal összeállni. 

Nem is engedtem.

Ekkor verekedtem először és utoljára. De most késztetést éreztem arra, hogy Willt is elverjem, mert milyen jól állt volna neki egy kis lila a kék szemei alatt. 

Eldöntöttem, hogy nem idegesítem magam tovább, és inkább írtam anyunak egy üzenetet hogy a hétvégén hazamegyek, de holnap már elindulok. Péntek, szombat, vasárnap egy kis nyugalom. 

Se Hard. 

Se Will. 

És sajnos se Avery. 

Anyu rengeteg szívecskét és vigyorgó fejet küldött vissza válaszul. 

Vigyorogva gondoltam bele, hogy biztosan veszi a cipőjét és rohan is a boltba, hogy holnap az otthon ízeivel várjon. 

Mindent megeszek, ezt ő tudta a legjobban.

Az rendben volt, hogy én bejelentettem anyunak, hogy hazamegyek, de erről Tom még nem tudott. A mai napot lenyomom a Hardban, de aztán a hétvége az övé. 

Tárcsáztam Tom számát, aki a harmadik csörgés után fel is vette. 

- Haver. Mi újság?

- Hello. Lenne egy kis megbeszélnivalónk. 

- Féljek? - nevetett.

- Nem kell. De a hétvégén tiéd a Hard. Holnaptól. - én nem szaroztam. Simán elmondtam neki, hogy mi a helyzet. 

- Mi? - hangja döbbent volt. Mint aki alig hiszi el, amit hall. 

- Bizony ám. Holnap hazamegyek. Anyu már tiszta stresszben van. - nevettem.

- De szombaton Katy családjához megyünk ebédre..

- Ebédre. Este kezdődik a műszak. - nem értettem mi volt itt a probléma. Ha hajnali háromig is marad a klubban, akkor is kipiheni magát és odaér az ebédre. 

- Az egész családja ott lesz, Harry. Biztos nem jönnénk el este tíz előtt. 

- Tom, nem érdekel. Old meg. Azt mondtad, hogy többet leszel bent, akkor tessék, itt az alkalom. Nem tudok bemenni. Haza akarok menni, és haza is fogok menni. 

- De Harry nem...

- Állj meg! - megállítottam. Így is totálisan feszült voltam Will és Avery miatt, hiszen kitudja mi folyik most Avery lakásán, és még Tom is felbassza az agyamat. - Csak ismételni tudom magam, nem érdekel. Nem fogok bemenni. 

- Az ebéden ott kell lennem!

- Ott is lehetsz, de lelépsz nyolckor vagy kilenckor. Ebédre mész, bassza meg!

- De kerti parti lesz. Gondolom iszogatnánk, beszélgetnénk. 

- Hívd el őket a Hardba. Adj nekik valami piát és majd kivesszük azt a készletből. 

- Mi a baj, szívem? - Katy hangját hallottam meg a háttérben. Biztos hallgatózott, és tudom jól, hogy tudja velem beszél Tom, és készül arra, hogy lebeszélje Tomot arról, hogy bemenjen dolgozni.

- Ne kösd az orrára! - sziszegtem Tomnak a telefonba. Megmarkoltam a párnát, hátha hozzá kell majd vágnom, még ha csak képzeletben is. 

- Semmi Katy. Harryvel beszélek. 

- De baj van? - érkezett a kérdés attól a minden lében kanál lánytól. 

Csak. Fogd. Be. 

- Ne mondd el neki Tom! - figyelmeztettem, ám süket fülekre találtam. 

Persze, hogy kikotyogta. 

- Be kell mennem péntek, szombat, vasárnap a Hardba, mert Harry hazamegy.

- Mi? - egy éles sikítás, és még így hogy nem hallottam teljesen, még így is eltartottam a fülemtől a telefont. - De hát a családi ebéd!

- Ebéd lesz, este nyolcra meg bemegyek a Hardba. 

Ez az Tom! Mondd meg neki a magadét!

Állj a sarkadra!

Ne legyél papucs. 

- De anyuék vacsival is készülnek. Mindenki ott lesz, alig várják hogy egy kicsit együtt legyen a család. Nem mehetsz el. 

- Sajnálom. Harry hazamegy. 

- És a te dolgaid? Azok nem számítanak?

- Mondd meg neki, hogy fogja be! - utasítottam Tomot. 

- Haver! - szólt rám. - Katy, nem tudok mit csinálni. 

- De igen! - biztos voltam abban, hogy dobbantott Katy a lábával, mert egy tompa hangot hallottam. Vagy éppen a földhöz vágott valamit. - Hamarosan megnősülsz, kell a magánélet. 

- Nem, nem! - beszéltem most én Tomhoz. Szegénynek biztos fárasztó lehetett, ahogyan egyik oldalról én, a másik oldalról Katy mondta neki a magáét. - Felejtse el. Leszarom, hogy megnősülsz. Az üzlet az üzlet. 

- Katy, Harry dolgozik helyettem mindig. 

- És? Megszakad benne, vagy mi?

Végleg elszakadt nálam a cérna. 

- Rendben haver. Most mondom el utoljára. Szólj annak a kis kurvának, hogy szálljon le rólam. Ezelőtt is felbaszta az agyamat, és most is sikerült neki.

- Harry! - biztos a kurva szó nem tetszett Tom hallójáratának. 

- Leszarom, nem érdekel Tom. Nem fogom egyedül vinni az üzletet. Ha nem folytatod tovább, akkor szállj ki, keresek mást. Barátok maradunk, a Hard az enyém lesz, de nem lesz se beleszólásod, se pénzed belőle. Én gürizzek állandóan? Elfelejtheted! És mondd meg a menyasszonyodnak, hogy ha még egyszer így beszél velem, akkor az esküvőre el sem megyek, és azt neki köszönheted majd csak! Mert ezelőtt is, amiket a fejemhez vágott, az azért már durva volt. 

- Ezelőtt? - tudtam! Tudtam!

- Akkor a kis menyasszonyod nem mondott semmit, igaz?

- Nem.. - eltudtam képzelni, ahogyan Tom ráemeli a tekintetét Katyre, és csak őt figyeli. 

- Felhívtam őt, hogy adja meg Avery telefonszámát. Mivel ugye Avery elvitt egy esküvőre, a részleteket a telefonszáma nélkül nem tudtuk megbeszélni, mivel nem volt meg nekem. Nem akarta megadni, még akkor sem amikor azt mondtam, hogy segítség kell. És tényleg az kellett, hiszen nem tudtam miben kell megjelenni egy vadidegen esküvőjén. Csak nem adta meg, és persze felhoztam azt, hogy Willnek megadta. Elnevette magát és közölte hogy akkor valószínű itt van a kutya elásva, féltékeny vagyok. Ez nem így volt, Tom. De hogy beszéljek meg valakivel valamit, ha nincs is meg a száma?  Katy hozzám vágta, hogy csak kiakarom használni Averyt, mivel egy lány sem kell nekem másra, csak arra. Ő tudja a legjobban Tom, hogy ez nem így van! - felálltam, és ingerülten sétálni kezdtem a lakásomban. Közben tovább folytattam. Nem hagytam Tomot megszólalni. - Katy közölte, hogy nem lesz Avery egy trófea a polcomon. Itt pattantam el, de gondolom ebből semmit nem mondott el a menyasszonyod. Elmondtam Katynek, hogy nem hittem, hogy ilyen önző lány lesz belőle. Olyan jól megvoltunk mi ketten, most pedig ezt csinálja. Sosem tettem se neked, se Katynek rosszat. Hagytalak titeket együtt járni, pedig tudtam, te milyen vagy, de bíztam benned. Ismertelek. Tudtam, ha Katy tetszik neked, nem leszel bunkó. Katy már nem a barátom...sosem tennének ilyet a barátok, amit ő tesz velem az elmúlt időben, pedig nem szolgáltam rá. Elvesz tőlem téged, és mindenkitől, mert nem mehetsz sehova, csak dolgozz, menj haza, és légy vele. Az ilyen nem lesz jó feleség, Tom. Tudom, hogy szereted, de érdemes őt elvenni is? Vagy éppen még mindig nem bízik benned? Pedig, ha nem szeretnéd őt, nem vennéd el. Ti tudjátok a legjobban hogy kihasznált az a kurva, és ültetett fel, de erre pont Katy döf hátba. Tudjátok mi történt velem, mégis Katy ennyire nem bízik bennem. Ő már nem a barátom, és ha így folytatjátok, akkor te sem leszel az, mert a menyasszonyod minden embertől elfogja venni a társaságodat. 

  Tom nem szólalt meg, csak hallgatta, amit mondtam. Én pedig már nem tudtam mit mondani neki. Dühös, és feszült voltam.

Le kellett vezetnem a fáradt gőzt. A Hardba kellett mennem. 

- Harry most le kell raknom. A hétvégén én dolgozok a klubban. Jó pihenést. 

 És ennyi volt. 

Lerakta. 

Eltudtam képzelni, ahogyan félre dobja a telefont, feláll, és fenyegetően Katy elé áll. 

Na, jó talán csinálta volna ezt pár évvel ezelőtt. 

Tom már felnőtt, már máshogy kezeli a dolgokat. 

Bementem később a Hardba, ahol mindenki serényen dolgozott, és készült elő az estére. Mindenki megfelelő ruhában, sehol egy intim bőrfelület, vagy mély dekoltázs. 

Elismerően biccentettem feléjük, majd leültem a pulthoz, és átbeszéltem velük az estét. Csak, hogy kit szeretnék a pultban, és kit pincérnek. 

De ez mindig csak az én elképzelésem volt, mert addigra a dolgozók már lebeszélik ezeket, mire beérek, és általában sokkal jobban összerakják, mint én. 

Ilyenkor mindig büszke vagyok rájuk. Sok keménységet kapnak, de ha jól dolgoznak, akkor én is sokkal nyugodtabb vagyok, na, meg büszkébb.

Nem sokat kéne bent lennem, de szeretem látni, ha dübörög a buli, és ha kell, segítek is. 

Nehezen lehet elképzelni rólam, hogy dolgozok? Hogy beállok a pultba koktélt keverni? És még el is mosogatok?

Maradjunk annyiban, hogy talán anyukám sem hitte volna el. 

Egy erős itallal a kezemben felmentem az irodába. Kellett az, hogy levezessem a feszültséget. A telefont kikapcsoltam, leültem az asztalhoz, kinyújtóztattam a lábaimat, behunytam a szemeimet, és hallgattam, ahogyan a DJ-nk keveri lent a zenét a dolgozóknak, és a lassan gyülekező embereknek. 

Én addig ittam a kis italomat, és nem gondolkodtam. 

Kopp. Kopp. Kopp. 

Eldöntöttem, hogy ma nem leszek bunkó senkivel. Mindenkihez kedves leszek. 

- Gyere. - biztos, hogy az egyik alkalmazott az. 

- Főnök. - Tina dugta be a fejét az ajtón, majd amikor látta, hogy nem fogok semmit a fejéhez vágni, belépett, és becsukta maga után az ajtót. 

- Mondjad, Tina. 

- Ma már el lehet fogadni a kuponokat, amiket az emberek kaptak? Mert ma éjfél van ráírva, de már valaki kérdezte, mert már felhasználná.  

 Az órára néztem. Fél kilenc volt. 

A kuponokat minden betérő vendégnek osztogattuk, mely szerint tíz százalékot elengedünk egy választott koktél árából. Nem sok minden, de az emberek imádják a kuponokat!

Nézzük meg a sok csajt azon a Glamour napokon, vagy miken!

Kupon, kupon hátán. 

- Persze. - bólintottam. - Fogadjátok el. 

Istenem!
Vajra lehetett ma engem kenni. Az alkohol kiűzte belőlem a feszültséget. Felálltam, az asztal túloldalára mentem, és ráültem az asztalra. 

- Tényleg?

- Persze. Mit számít az a négy óra? - megvontam a vállamat. Tina elvigyorodott és közelebb jött. 

- Jól vagy ma? 

- Miért? Szarul nézek ki? - nevettem, és végig néztem rajta. 

Ohh..

Tudtam, hogy mi kell ahhoz, hogy teljesen kimenjen belőlem a feszültséget. 

- Épp ellenkezőleg. Amikor volt kupon nem engedted meg, hogy ilyenkor elfogadjuk. 

- Most megengedem. Talán nem örülsz neki? - féloldalas mosolyra húztam a számat. 

- De igen. - még közelebb lépett hozzám, én azonban nem mozdultam. Hagytam, hadd közelítsen, aztán majd lecsapok rá. 

Ó, de milyen könnyen lecsapok rá!

- Örülök, hogy szereztem neked egy kis örömöt. - szemeibe néztem. Reméltem, hogy érti a célzást. A szemei felcsillantak, így szinte biztos voltam abban, hogy értette. 

- Elég nagy örömöt. - előrenyúlt, és lassan megsimította a mellkasomat. Határozatlan mozdulata jelezte, hogy fél, elrántom a kezét. 

De nem tettem. 

Inkább megfogtam azt és meredező férfiasságomra nyomtam. Tina szemei kitágultak, érzékien beharapta a száját, és már kezdte is cipzározni a nadrágomat. 

Tenyeremet a tarkójára tettem, magamhoz rántottam a fejét és durván lesmároltam. Nem finomkodtam, ő pedig nem ellenkezett. Nyíltak az ajkai, amik közé könnyedén becsúszott a nyelvem, amely szinte megdugta a száját a csókunk alatt. Haraptam, és szívtam a száját, ő pedig válaszul fel-felszisszent, ami még több bátorságot adott nekem, és keményebben csókoltam. Az ajkaink vadul falták a másikét, a nyelveink ostromolták egymást nyálas csapásokkal. Közben Tina fürge ujjai pedig dolgozni kezdtek kemény férfiasságomon.