Fontos!

A történetben előfordulhatnak trágár szavak, valamint erotikus tartalmak!

Követők

Statisztika

Harry Styles.

"Az élet gyakran úgy szervezi, hogy mindketten egy időben legyünk ott, ahol mindkettőnknek valami nagyon fontosat tartogat. "

(Oravecz Nóra)
Avery Johnson.

"Akik egymáshoz tartoznak, azoknak a Sors mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra."

(Anne L. Green - Törékeny vonzerő)

2017. november 19., vasárnap

26. rész ~ Álarc

Sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de ezelőtti héten szerdától vasárnapig Milánóban voltam, utána pedig újra dolgoznom kellett, ami eléggé megviselt.. 🤣 de már itt vagyok, és újra jönnek a részek, kezdve Harryke szemszögével. Jó olvasást! :)
Puszi: Szandi. 💜

Harry Styles


Szörnyű érzés volt az a tudat, hogy átvertek, kihasználtak, játszottak velem. 
Újra. 
Sosem akartam, hogy a történelem ismételje önmagát, hogy pofára essek, pontosan ezért nem akartam másra használni a lányokat, mint egy kis szájmunkára. Szégyen ide, szégyen oda, csak így tudtam megóvni magam a sérülésektől, amit egy esetleges komoly kapcsolat okozhatna. Védtem magam, nem engedtem magamhoz senkit sem közel, nem akartam sérülni.
Önző voltam, és vagyok is. 
De csak azért, hogy ne fájjon, úgy mint ezelőtt. Olyan pokolian, olyan borzalmasan, amikor kitépik a szívedet, és érzed, megtudnál pusztulni a fájdalomtól, ami mar, és erősödik, de aztán elmúlik, és nem érzel semmit. 
Mert nincs mivel éreznem.
Megbíztam a barátaimban, főleg Tomban, a családomban, de én kijelentettem azután, hogy egy nőbe sem fogok beleszeretni. Nem kell a szerelem. Minek? Csak a gond van vele. 
Megszereted, minden szép és jó, aztán elhagy, és mi marad utána? 
A fájdalom, az üresség, a magány. 
Aztán jön valaki, aki felül írja ezeket az érzéseket, és azt érzed, hogy na, ő lesz az, akiben talán nem kell csalódni, akiben nem tudsz majd nem megbízni. Akire mindig úgy nézel, ahogyan kell, ahogyan ő úgy néz rád, ahogyan sok-sok éve más nézett. 
Aztán mi van akkor ha valakit magadhoz fogadnál, akivel eltervezel valamit, még ha csak titkon, valahol a szíved eldugott részében, aki mellett már kezdesz nem önmagad lenni, és az hátba szúr?
Akkor hagyod az egészet a picsába, és eldöntöd, hogy te bizony pár nélkül fogsz meghalni. 
Nincs abban semmi. Szép az élet úgyis. Legalább nincs kinek elkötelezni magadat. 
Amikor megláttam Averyt olyan szépen elcsevegni azzal a fotós gyerekkel, azt hittem megölöm a gyereket.
Tiltakozott Avery, hogy ne üljek az asztalukhoz, mert nekem is van kijelölt helyem, erre kiderül, hogy csak azért nem akarta, hogy mellé üljek, mert akkor bezavartam volna a kis románcába. 
Két vasat tartott a tűzben, és nem tudta eldönteni ki kell neki? Akkor most hajrá, legyen csak Marké, és mutassa meg , ő is egy a sok ostoba lány közül, aki nem való másra.
Elegem volt, elakartam felejteni az egész esküvőt, Averyt, ezért fogtam magam, odavágtattam Tomhoz, aki addigra már túl volt a táncon és leültek az asztalhoz.
- Haver! - rám vigyorgott, arcáról sugárzott a boldogság.
Azt hittem elhányom magam...
- Le kell lépnem egy kicsit, de utána visszajövök. - arcára döbbenet ült ki, majd felháborodosás.
- Nem mehetsz el az esküvőmről, Harry! - megpuszilta Katyt, felállt, és arrébb tuszkolt, ahol már senki nem hall minket. - Mi a szart gondolsz?
- Muszáj elmennem haver! Megölök valakit, ha itt kell maradnom!
- Támogatnod kell.
- Neked is engem.
- Mért? Mi történhetett veled? - gúnyosan csengett a hangja, mint aki el sem hiszi, hogy velem ezen a rohadt esküvőn bármi is történhetett.
Pedig kurvára hogy tudott velem ezen a szar helyen is történni valami!
- Az előbb vertek át! - mormogtam, a kezeim ökölbe szorultak, és legszívesebben arra vártam, hogy Mark itt legyen, és letölthessem rajta a dühömet.
Kinéztem a vendégtérbe, az az alak még sehol nem volt.
Persze...Harryzett Avery miután elmentem onnan, aztán gondolom azonnal a nyakába ugrott a srácnak. Kit érdekel mit mondott? Elakartam onnan tűnni és nem nézni őket, nem fájdítani tovább a szívemet.
- Miről beszélsz? - Tomnak összeszaladtak a ráncok a homlokán.
- Averyről. Mire azt hittem volna, hogy ő már más fajta, az előbb Markkal enyelgett az udvaron.
- A fotóssal? - Tom arcán az értetlenség tükröződött. Ahogyan én, ő sem tudta elképzelni, hogy Averynek más is van.
Még ha velem nem is volt semmi.
De egy szaros randi, akkor is randi!
- Igen, azzal. Az udvaron. Most persze a másik srác fényképez, azok meg kint turbékolnak.
- Nem lehet, hogy félreértettél valamit?
- Nem! Nem lehet. Tisztán láttam, amit láttam. Túl bensőséges viszonyban voltak.
- Akkor sem jelent az még semmit sem.
- Miért véded? - indulatosan felcsattantam. - A kurva életbe, én vagyok a legjobb barátod, tudnod kéne mit éltem át, hogy mennyire nehéz egy nőben is megbíznom. Ne védd őt. Nem ismered. Nem tudhatod mi lapul a cuki álarc alatt.
- Igaz nem ismerem...de miért játszott volna veled? - tanácstalanul csengett a hangja. Próbálta nem elhinni az egészet, de érezte, hogy nem kamuzok. Ismert annyira, hogy tudja, ok nélkül nem akadok ki ennyire.
- Mert ő sem különb a többinél... - hajamba túrtam, és csalódottan felsóhajtottam.
- Sajnálom haver.. - Tom együttérzően rám nézett, és megveregette a vállamat.
- Ennyire egy nagy rakás szar lennék, amiért nem érdemlem meg a boldogságot? Nem érdemlek meg egy normális lányt? - azt hittem elbőgöm magam.
Nem szoktam sírni, de ez az árulás megint odáig juttatott, hogy nem tudom kiben bízhatok, és kiben nem.. Mintha már senki nem ugyanannak látszódna.
Mintha mindenki álarcot hordana...mindenki kedves, aranyos, de amint lekerül az álarc, előjön a gonosz, a szörny, aki megmutatja rémes oldalát.
- Nem, Harry. Komolyan mondom, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiért te vagy a legjobb barátom. Keresve sem találhatna jobbat magának senki sem. Lehet nyálasan fog hangzani, de ma mindent lehet, te tényleg a legjobbat érdemled. Hatalmas szíved van, csak megkeménykedett, és nehéz aláférkőzni. De aki aláférkőzik, az megismerheti az igazi Harryt, akit én is ismerek.
 A picsába, Tom!
Most már tényleg bőgnöm kellett, de megálltam és csak magamhoz öleltem őt.
Különös volt a mi barátságunk, hiszen sosem mondtuk ki, hogy akkor barátok vagyunk. Természetesnek tűnt, hogy elmondunk egymásnak minket, tanácsot kérünk a másiktók. Aztán már szószerint mindent megbeszéltünk a másikkal, közös terveket szövögettünk és belevágtunk a klubba.
Bármikor számíthattunk egymásra, mintha testvérek lettünk volna. De, ahogyan ezeket Tom mondta, rájöttem, hogy a világon az enyém a két legjobb testvér.
Gemma után azért Tom sem semmi testvér fronton.
- Menj csak. - elhúzódott tőlem, és rám mosolygott. - De ne csinálj hülyeséget. Hívj, ha kell valami. És gyere vissza!
- Visszajövök. A vacsorámat rakd félre. - rávigyorogtam, ő nevetve bólogatott, és visszament a feleségéhez.
Akármennyire is nehezemre esett kimondani, de irigyeltem Tomot. Révbe ért. Elvette álmai nőét, akit már a feleségének nevezhet, akivel tervezheti a közös jövőt, akitől a gyerekei lesznek.
Elhagytam a terepet, egy kicsit elakartam felejteni Averyt, és erre tökéletes alkalom volt az, hogy elmenjek a klubomba. Ott zajlott az élet, az emberek buliztak, én pedig csak arra vártam, hogy hazamenjek, a második otthononba.
Lehet bunkón viselkedek, amiért eljöttem az esküvőről, de csak fél óra kell, hogy újra a régi, senkiben sem bízik meg Harry legyen belőlem.
Tudtam, hogy fogom Averyt elfelejteni, ezért kellett a klubba mennem. Ott vol az, aki segít felejteni.
Nyomtam a gázt, nem érdekelt, ha valahol rendőr áll és méri az autók sebességét. Semmi sem érdekelt. Ki kellett adnom magamból a dühömet, az adrenalint ami bennem élősködött, lelassítanom. Pont ezért száguldottam London utcáin, nem figyelve arra, ha egy lámpa esetleg már pirosat mutatott.
Amint a klubhoz értem, leparkoltam és bementem. Mindenki meglepetten nézett rám, hiszen tudták, nem itt lenne most helyem, hanem a legjobb barátom mellett.
- Elvette Tom Katyt. Csak beugrottam és megyek vissza. - néztem végig a pultos csapaton, akik úgy néztek rám, mint egy szellemre. Nagyon felbaszták az agyamat ezzel, hogy csak álltak és néztek rám.
- A picsába már! Nem azért vagytok itt, hogy álljatok és nézzetek. - rájuk kiabáltam, mire a körülöttünk bulizó emberek mind rám figyeltek. Rájuk néztem szigorú tekintettel, mire azonnal újra belemerültek a bulizásba.
A kis csapatomra is hatással volt a kiabálás, újra dolgozni kezdtek.
Basszák már meg...
Ó, majd én mindjárt őt!
Felindultam az emeletre, az irodámban, de a combomon éreztem a telefonom rezgését, ami lassításra ösztönzött. Megálltam a lépcső egyik fokán, ahonnan beláttam már az egész klubot, és azt, mennyi ember mozog már kilenc órakor a klubban.
Vigyorogtam, elővettem a telefonomat, amely jelezte Tom hívását, amit egy gombnyomássam kinyomtam. A pohár köszöntőre vissza fogok érni, amit szépen elfogok mondani, és mindenki boldog lesz.
Azonban ő újra hívott, és amikor rájöhetett, hogy nem fogok vele kommunikálni, üzenetet írt.

Vissza kell jönnöd, Harry.....

 Csak ennyit láttam az üzenetből, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy  ne foglalkozzak vele.
Ha megmondtam neki, hogy visszamegyek, akkor úgy is lesz. Lenémítottam a telefont, visszaraktam a zsebembe. Kiszúrtam a tömegben azt a személyt, aki kellett  a felejtéshez nekem. Mutattam neki, hogy jöjjön fel, ő elvigyorodott, és felsétált hozzám, ahonnan együtt mentünk az irodámba. Amint becsuktam az ajtót, nekinyomtam, és vadul a szájára tapadtam.
Nem ellenkezett, hanem készséggel szétnyitotta nekem a száját, így nyelvemmel befurakodtam, hogy nyelvét izgatni kezdhessem.
Körém fonta a karjait, és olyan hévvel csókolt, hogy azt hittem elélvezek!
Bassza meg! Ez a csaj aztán tudja a dolgát!
Közénk nyúlt, megmarkolta a farkamat, amit markolni és húzogatni kezdett a nadrágomon keresztül. Elhúzódtam tőle, felnyögtem, és belemarkoltam a hajába.
- Csak felejtés. - lihegtem, és vadul lesmároltam.
Lehet durva voltam, de élvezte és én is. Ki kellett valakin élnem a dühömet, és az ő szája biztos pont volt nekem. 
Főleg, ha lent is használni fogja szájának tudását..
Elvált a számtól, rám vigyorgott és kicipzározta a nadrágomat, letolta a bokszeremmel együtt a bokámig.
- Elérem, hogy felejts. Úgy kielégítelek, hogy újra és újra az én számat akarod megkapni. - megmarkolt, mire hangosan felnyögtem.
Kéjes, kaján vigyora elárulta, tetszik neki az a szerep, hogy most az ő irányítása alatt vagyok, és bármit megtehet velem, amit csak szeretne. 
Leguggolt, megrebegtette a pilláit és olyan szájmunkával kezdett rajtam dolgozni, hogy már nem érdekelt se az esküvő, sem Tom, sem a következmények.
És hazudnék, ha azt mondanám Avery sem érdekelt...

1 megjegyzés:

© Agata | ELDRYS
design by Lucky.