19. rész ~ A csók

Avery Johnson

Harry ajkai lelassították az én vad, és még több mindenért könyörgő ajkaimat. Lassan, érzékien kezdett csókolni, és mivel alig bírtam magára a csókolózásra is figyelni, hagytam, had irányítson. Nem tudtam a csókolózásra koncentrálni, hiszen az agyamban az az egy dolog ismétlődött, hogy fantasztikus ez az érzés. Mármint a Harryvel való csókolózás. 

Tökéletes harmóniában mozogtak az ajkaink, miközben én még jobban nyaka köré fontom a kezeimet, és csak hagytam magam a pillanatnak élni. 

Négy évvel ezelőtt megtanultam, minden pillanatot ki kell élvezni az életben. Ha egyszer büntetés, és bármilyen rendőrségi ügy nélkül csinálhatunk valamit, akkor miért ne tehetnénk meg?

Már pedig a Harryvel való csókolózást egyik törvény, egyik paragrafusának semelyik alpontja nem tiltja. 

De mégis ott volt bennem az a szabad ezt? érzés. Az agyam egyik leghátsó zugába próbáltam kényszeríteni ezt a sugallatot, mert nem akartam vele foglalkozni.

De mivel újra, és újra előbukkant, nem tudtam mellette szó nélkül elmenni. Csókolóztunk, de az agyamban mégis az játszódott le, hogy "Lehet ezt nekünk?"

Szabad nekem és Harrynek ennyire túllépni a barátság zónát?

Ezek után mi lesz?

Lefekszek vele, ami nem áll szándékomban, és vége?

Mi lesz az esküvő után, ami már csak két nap?

Utána végleg befejezzük és sosem látjuk egymást, csak ha a Hard felé visz az utam?

Mi lesz velem és Harryvel a CSÓK után?

Meglehet sok kérdés motoszkált a fejemben, mégsem akartam én az lenni, aki véget szakít a csóknak. Csak élvezni akartam, elfelejteni egy kicsit a nyomást, a gondokat, és nem foglalkozni azzal, mi lesz, amikor ennek vége lesz. A csóknak vége lesz. 

Élveztem, ahogyan Harry hatalmas tenyerével gyengéden simogatta a hátamat, majd a keze egyre jobban lejjebb araszolt, megsimítva a csípőmet, majd birtokba véve a fenekemet, melyet finoman megmarkolt és még rászorított egy kicsit. A szájába nyögtem a hirtelen, de mégis fantasztikus érzés miatt. Jobban szétnyitottam a számat, hogy nyelve még több helyhez férhessen, és nyelvemmel együtt kezdjen szenvedélyes táncba. 

De le kellett állnunk. 

Ezt nem súgta az agyam, ezt éreztem!

De mégis milyen egyszerű valamit kigondolni, mint megtenni, nem igaz? Elhatározom, hogy holnap elmegyek futni, de aztán mégsem. Elhatározom, hogy holnap munkát keresek, de mégsem. 

Elhatároztam, hogy véget vetek a csóknak...aztán mégsem!

Nem lehetett, nem engedte a szám, hogy elhúzódjak Harryétől. Csak csókolóztunk, és csókolóztunk, miközben táncoltunk és Harry a fenekemet simogatta. Végig simítottam a tarkóján, majd ujjaimat azonnal beletúrtam hosszú hajába és rámarkoltam. 

A számba sóhajtott, és válaszul jobban belemarkolt a fenekembe. Basszus...

Ez annyira csodálatos!

Aztán ő húzódott el tőlem, de a táncunkat folytatva áttért a nyakamra, hogy a bőrömre ott is mindenhol csókokat hintsen. Megremegett az egész testem, ziháltam és automatikusan félrehajtottam a fejemet. Annyira jól esett. Annyira fantasztikus ajkai voltak!

Csókolta a nyakamat, és néha-néha megszívta, gyötörve még egy kicsit, így fokozva az amúgy is hatalmas vágyamat.

Annyira ostoba voltam, hogy hagytam magam ennyire elcsábítani, és megmutatni Harrynek, hogy ugyanannyira esik ez jól nekem, mint neki. 

De vajon ő is élvezte, vagy csak azért csókolt meg, mert kihívást látott bennem?

Vajon arra ment ki a játék, hogy esetleg a távolban álló Will lásson minket?

Nem tudtam Will jelenlétéről, mert nem bírtam odanézni, nem tudtam kinyitni a szemeimet. Harry ajkai a nyakamon annyira fantasztikus munkát végeztek, hogy még a levegővétel is nehezen ment. Áttért a nyakam másik oldalára, melyet gyengéden megszívott, és megnyalt, miután a fülcimpámba harapott finoman. Megmarkoltam és megtéptem a haját, majd jobban a nyakamhoz nyomtam, hogy még többet és többet kapjak szája kényeztetéséből. 

A vágy csak úgy gyűlt bennem, de tudtam, hogy ezt Harryvel nem fejezhetem be. Elhúzódunk majd egymástól, és lehet minden kínos lesz, de le nem feküdhetek vele. 

Pedig az agyam egyik része azt sikítja, hogy "Rángasd be a vörös szobába!"

És mintha Harry meghallotta volna a gonosz megjegyzését az agyamnak, a fülemhez hajolt, és lassan belesuttogott. 

- Most kihasználnám veled a vörös szobát. De nem itt, és nem most fogok veled lefeküdni. De eljön annak is a pillanata, Avery. 

 Uramatyám!

A nevemet akkora kéjjel és érzékiséggel ejtette ki, hogy beleborzongott a testem, és Harry felkarjába kapaszkodtam. Hátra vetettem a fejemet, kapkodtam a levegőt, és ösztönöztem Harryt, hogy ne hagyja abba a nyakam kényeztetését. 

- Telhetetlen nőszemély vagy. - hangja árulkodott arról, hogy vigyorog, mint egy tök, de teljesítette a szótlan kérésemet, és újra a nyakamra tapadt. Azonban most már sokkal erősebben szívta a bőrömet, és intenzívebben, nyálasan csókolta. 

Fantasztikus volt. 

Megremegett a lábam, de még bírtam. Harry szájára figyeltem, az egész testem lángolt, és míg az még többért könyörgött, az agyam sikított, hogy nem szabad!

Pedig annyira akartam őt, és nem érdekeltek volna jelen pillanatban a következmények. Lehet többet nem láttam volna, de akkor is lett volna egy fantasztikus éjszakám.

Úr Isten!

Most jutott el a tudatomig, hogy Harry azt mondta, hogy eljön annak a pillanata is, hogy lefekszik velem! 

Még jobban melegem lett, és levert a víz. Nem bírtam. Még szükségem volt rá, még akartam a száját. Elakartam képzelni, hogy mit fog majd művelni a testemmel. 

Magamhoz rántottam a fejét, és amennyire csak tudtam, az ajkaimat vadul az ajkaira nyomtam. Olyan hévvel kezdtem falni a száját, hogy Harry egy mély nyögést hallatott a számba, de azonnal csókolt is vissza, miközben kezei visszacsúsztak a helyükre. Azaz a fenekemre. Szorgosan markolászta, a nyelvemet pedig a szájába szívta. 

Nem húzódtam el tőle, pedig már érezhetően mind a kettőnkben megnőtt a szexualitás. A klub táncterén táncoltunk és csókolóztunk. Csókolóztunk? A francokat. Szinte egymásnak estünk! De ezzel a sok illuminált állapotban lévő ember nem foglalkozott. 

Én pedig nem foglalkoztam azzal, hogy Harry egyik tenyere a szoknyám alá csúszott, és úgy simogatta csupasz fenekemet. A józan eszem ordított, hogy "Avery! Averyyyyy!", de a testem kívánta, felakarta falni, azt akarta, hogy a keze előrébb csússzon. 

Még mohóbban, még kiéhezve csókoltam, ő pedig nem fukarkodott, és megadott mindent. A vadságot, a durvaságot, a nyelvét mélyen a számban, és a tenyerét, amely csupasz fenekembe markolt. 

Ez már sok volt nekem. A csók. A nyelve. A sok-sok nyál. A csupasz fenekemen az érintése. 

Zihálva, kapkodó lélegzettel és vörös, duzzadt, nyálas ajkakkal váltunk el egymástól. Nem nyitottam ki a szemeimet, mert próbáltam rendbe szedni magam. Harry keze kicsúszott a szoknyám alól és vissza igazította a ruhámat. Belemarkolt a fenekembe, mire kinyitottam a szemeimet. Kajánul vigyorgott, a haja széttúrva, az ajkai, ahogyan gondoltam, vörösek voltak. 

- Avery... - zihálta, és a fülemhez hajolt. - Jól tetted, hogy elhúzódtál, mert nem álltam volna meg, és felrángattalak volna. 

- Miért nem rángatsz fel? - szörnyen rekedt volt a hangom. De a vágytól, vagy attól, hogy sokáig nem beszéltem, nem tudtam, de volt egy sejtésem. 

- Mert nem itt foglak először megdugni. Eljön annak is a pillanata, főleg, ha előtte ilyen vadul fogsz velem csókolózni. 

 Elmosolyodtam, és megköszörültem a torkomat. Nem ittam sokat, de mégis annyira fel voltam oldódva, hogy nem illetődtem meg a flörtöléstől. 

- És a második már lehet a vörös szobában... - lassan végig simítottam meztelen mellkasán, amit nem takart az ing. Beszívtam az alsó ajkamat. Annyira dögös volt ebben az ingben, és nem is tudtam, hogy van tetoválása. De most már láthattam, sőt most meg is érinthettem. Harry csak követte a mozdulataimat, én pedig felnéztem a szemeibe, és még ilyen sötétben is kitudtam venni, hogy koromfeketék a szemei. A vágytól. A csókunktól. Miattam. 

Ó, basszus. Helyesen cselekedtem, hogy hagytam ennyire túlfajulni a dolgokat, hogy már arról beszélgetünk mikor fogunk szexelni?

Basszus, és mi van ha nem is fog semmi történni? Lehet nem is lesz második alkalom! Én ostoba!

- Hmm. - Harry hümmögve hajolt a fülemhez. - És záróra után az irodában folytatnák.. - simogatni kezdte a fenekemet. Komolyan mondom, hogy a keze már elég hosszú ideje nem érintett más területet csak a fenekemet. 

Jesszus! Most mit csináljak? Túl sokáig jutottunk el! Amikor megcsókolt, azt hittem csak egy kis csók lesz, aztán abbahagyjuk, de mégsem. Hagytam, hogy ennyire elmélyüljön, hogy még a szoknyám alatt is tapizzon, és felizguljak!
Hova lett a jó modorom?

- Szard le. Egyszer élünk. Legalább volt egy szuper kis nyelvmunkád ezzel a félistennel. - az agyam visszahúzódott, és a háttérből figyelő része most megszólalt, és nem tudtam eldönteni, hogy kire hallgassak. 

Bánjam, amit csináltam, vagy inkább folytassam a flörtöt?

Mi lenne ez után?

Én és Harry?

Működne ez? Vagy csak egy lennék a sok lány közül, akikről Katy mesélt? Akik térdeltek egyet, és ennyi? 

De én nem vagyok ilyen, sosem voltam. Én Avery vagyok, aki mindig visszafogott, és aki megtanulta, hogy az életben minden változik, és múlik. Aki megtanulta, hogy az emberek jönnek és mennek az életünkbe, aki megtanulta azt, hogy az élet egy szempillantás alatt is elmúlhat. 

Én nem voltam olyan, aki ennyire vadul smárolgat fiúkkal, miközben annak a kezei a szoknyája alatt matatnak. 

Én nekem ez sok volt...egyszerűen csak ki kellett innen mennem, és kiszellőztetnem a fejemet.

- Sa...sajnálom.. - Harry szemeibe néztem, aki miután kimondtam a szót, összeráncolta a homlokát, azonban én csak hátat fordítottam neki és elsiettem onnan. Megkerestem a hátsó kijáratot, mert szükségem volt a friss levegőre. A szabadság érzésére. 

Mi lett velem?

Én sosem viselkedtem volna így. Miért van rám ez a fiú ilyen hatással? Miért remeg meg a gyomrom, amikor rám mosolyog, és miért veszem szaporábban a levegőt, amikor közelebb hajol?

Miért kellett ennyire belemerülnöm a vele való csókolózásba?

És miért nem rángattam fel még időben a vörös szobába? Mert akkor most nem kéne ezen gondolkodnom, nem kéne agyalnom, és egy fantasztikus éjszaka, valószínű többszöri orgazmusa utáni reggelen ráérnék gondolkodni. 

Ömleni kezdtek a könnyeim, ahogyan a harag, a bánat, és a saját magam iránt érzett csalódottságom a felszínre tört. 

Nem. Tényleg nem szabadott volna ennek az egész csóknak megtörténnie. El kellett volna húzódnom, és lekoptatnom, hiszen Harry életében egy lány sem biztos. Csak az anyukája, de barátnő nem!

Akkor én miért reménykednék benne? Majd én leszek az, aki megváltoztatja őt, és nem fog csajozni? Lehet most is éppen kajánul vigyorog, és fűz valaki mást, aki egy gyors menetre odaadja magát neki. 

Velem nem jött neki össze, akkor mással simán meglehet. Valamelyik koszorúslány biztos örülne, ha Harry ölébe helyezkedhetne. 

- Avery. - mégsem más lányokat fűz be éppen, és másokat csókolgat, ugyanis mögöttem hallottam a hangját, és másodpercekkel később megéreztem az illatát is.

Pontosan mögöttem állt, pár centit hagyva a testeink között, de én nem fordultam, nem akartam, hogy azt lássa egy hisztis tyúk vagyok, aki sír, miután élete legforróbb csókján van túl. 

- Mi történt? Miért rohantál ki?

Nem volt kedvem, sem erőm beszélni, ezért csak megráztam a fejemet. 

Gyengéden maga felé fordított, én azonban kerültem a tekintetét, és inkább lefordítottam az arcomat.

- Naaa. - felemelte az államat. Megsimította az arcomat, és elmosolyodott. - Miért sírsz?

Megráztam a fejemet. 

 - Nem szoktunk a nagy semmiért sírni. Mondd el. - fürkészte az arcomat, én pedig forgattam a szemeimet, hogy ne kelljen a szemeibe néznem és elmondanom az ostoba igazságot. 

- Megbántad? - kérdezte halkan, mint akit megbántottak. Mint akinek már maga a feltételezés is sértő, hogy megbántam a csókunkat.

Beszélnem kellett, nem hagyhattam, hogy elbizonytalanodjon. Pedig milyen mogorva és félelmetes srác. Most pedig mégis mint egy kiskamasz. 

- Nem. - sóhajtottam. - Nem tudom, Harry én csak...kavarognak bennem az érzések. Azt is érzem, hogy nem volt helyes, és mégis azt érzem, hogy nagyszerű volt, és még akarnék belőle. 

- Miért érzed azt, hogy nem volt helyes? - hüvelykujjával lassan simogatni kezdte az arcomat nyugtatóan. Annyira jól esett az érintése, hogy automatikusan hunytam le a szemeimet egy pillanatra. 

- Mindig olyan voltam, akinek azt tanították a szülei, hogy legyen jó kislány. - suttogtam, és megpróbáltam egy kis morzsát elcsippenteni az életemből. - És jöttél te ma este, és megcsókolsz, a fenekemet markolod, és végig az volt bennem, hogy ez fantasztikus, és ott volt a másik oldal, hogy mégsem az. Nem tudtam mi a helyes. 

- A kerek, feszes fenekedet. - vigyorgott rám huncutul. Elpirultam, és meglöktem a vállát. - Rendben, rendben. Értelek. De ez nem rossz, Avery. Miért rossz az, ha néha elengedjük magunkat?

- Mindjárt itt az esküvő, Harry.. - suttogtam. 

- És? - ráncolta a homlokát. Nem értette ezt a mondatomat. 

- Utána már lehet nem találkozunk. 

- Azt hiszed megcsókollak, a kerek fenekedet markolom a parketten, felizgulok tőled, és az esküvő után még csak beszélni sem fogok veled? - elképedve nézett rám, és mivel nem válaszoltam ezt igennek vette, és elnevette magát. Kezei közé fogta az arcomat, és mélyen a szemeimbe nézett. - Nem foglak az esküvő után sem elfelejteni, Avery. Szeretnék veled jövőhéten is randizni. És mielőtt megkérdeznéd miért nem a mostani héten, azért, mert fáradt vagy, és akkor hétfőn vagy kedden eljössz velem reggelizni. Inkább kedden. 

 Elmosolyodtam.

- Nem foglak elhanyagolni, hiszen szeretnék még több ilyen eszméletlen csókot átélni veled. Ne gondolkozz annyit, jó? - suttogta, és megpuszilta az arcomat, a homlokomat, majd a számat. - Csak élvezd a pillanatokat. 

 Nem akartam elrontani a pillanatot, és rákérdezni, hogy vajon csak egy éjszakára kellek neki?

Élvezzem a pillanatokat?

Rendben. Élvezni fogom. 

Ha pedig eljön az a pillanat, amikor lekoppint, akkor is emelt fővel fogok távozni, és majd otthon kisírom magam. 

- Ne gondolkodj ennyit. - megsimította a homlokomat, hogy a ráncok kisimuljanak, és mélyen a szemeimbe nézett. - Kedden reggeliznél velem, Avery?

 Nem járt tovább azon az  eszem, hogy mi lesz hetek, vagy hónapok múlva. Elmosolyodtam, és bólintottam. 

- Igen. Nagyon szívesen. 

Harry arcán egy széles vigyor terült el, de nem az a piszkos, vagy az a csibészes. Hanem az az őszinte, és boldog vigyor. 

Talán lehet nem is lennék neki egy éjszakás kaland? Lehet, hogy lehetnék én az, aki megváltoztatja őt? Mint Katy Tomot?

 Harry megint nem hagyta, hogy sokat gondolkodjak, ugyanis az akait újra az ajkaimra szorította, és csókolni kezdett.

Minden gondolat elszállt, nem volt már kétely, se rengeteg kérdés. Csak Harry puha ajkaira, és azoknak a lágy, érzéki mozgásra koncentráltam, miközben szorosan átkaroltam a nyakánál.