Fontos!

A történetben előfordulhatnak trágár szavak, valamint erotikus tartalmak!

Követők

Statisztika

Harry Styles.

"Az élet gyakran úgy szervezi, hogy mindketten egy időben legyünk ott, ahol mindkettőnknek valami nagyon fontosat tartogat. "

(Oravecz Nóra)
Avery Johnson.

"Akik egymáshoz tartoznak, azoknak a Sors mindig talál egy újabb alkalmat a találkozásra."

(Anne L. Green - Törékeny vonzerő)

2017. június 13., kedd

10. rész ~ Az esküvő

Jó olvasást. :)
Ne spóroljatok a véleményekkel! ;)
Sok puszi: Szandi. ♥

Harry Styles


Sosem csináltam még ilyet. 
Komolyan ne nézzetek hülyének, de soha, és távol is állt tőlem. 
És őszintén nem tudom mi ütött belém, hogy erre vetemedtem, de úgy éreztem muszáj megcsinálnom. 
Megnyomtam a gombot, de azonnal törölni is akartam. Szörnyű volt. 
Jó ég. 
Mások hogyan bírják ezt elviselni?
Mások hogyan tudnak odaállni a tükör elé, és lefényképezni magukat? Megrázkódtam. Nekem muszáj volt. Egyszerűen meg kellett anyunak mutatnom hogyan nézek ki. Pontosan, az anyukámnak. 
Kinek másnak?
Ő legalább őszintén a szemembe mondja, ha katasztrofálisan nézek ki. Esküvőre megyek. Halvány lila gőzöm nem volt miben menjek még azután sem, hogy anyu és Avery is segítettek. 
Nagy levegőt vettem, és elküldtem anyunak a képet, amihez odaírtam, hogy ne nézzen hülyének, inkább segítsen. 
Averynek nem akartam elküldeni. Tudtam, hogy sok dolga van ilyenkor, nem akartam őt zavarni. Anyu majd megmondja a tutit nekem. 
Alig telt el két perc, és írt is. 

Anyu: Jaj, nagyon jól nézel ki, kisfiam! Olyan csodálatosan festesz! ♥

Úgy viselkedett mint, amikor a szalagavatómon, vagy a diplomaosztómon voltunk. Tisztára érzelgősen. Elmosolyodtam. 
Jellemző anyura a kis szívecske a mondat végén. 

Én: Biztos? Nem csak ilyen anyai elfogultság?

Anyu: majd, ha a menyasszony elcsábul, akkor ne lepődj meg. ;) :D

Felnevettem. 
Anyu mindig őszinte volt velem már kiskorom óta. Pontosabban velem, és a nővéremmel is. Gemma huszonhét éves, és az egyik magazinnál dolgozik, mint főszerkesztő. Nagyon ügyes, és van érzéke az íráshoz. Bámulatos, amit a kollégáival együtt összeraknak, és semmit sem rosszul állítanak be, egyetlen cikk sem elforgatva jön ki a kezeik közül. Talán pont ezért imádja őket mindenkinek. 
Én, anyu és apu is rettentően büszkék voltunk rá, amikor közölte, ehhez a céghez mehet gyakornoknak. Ahhoz a céghez, akiknek a magazinját már tini kora óta olvasta. Hányszor kellett vele kitöltenem szerelmi teszteket, azaz hogy "Melyik csillagjegy illik hozzánk." vagy éppen a "Milyen a tökéletes randevúd."
Tűrtem, mert őt ez boldoggá tette, és akárhányszor szívtam a vérét, ő pedig az enyémet, Gemmát nagyon szerettem, és mindenáron megvédtem volna. No, persze a mai napig meg is védem mindenkitől. 
Anyu mindig fontosnak érezte az őszinteséget az egész családban, ezért mind a kettőnket arra nevelt, hogy őszinték legyünk. 
- Mert az őszinteség célravezetőbb, mint a hazugság. - hajtogatta mindig, és velem ellentétben ezt Gemma alkalmazza is. 
Én csak, akkor amikor úgy gondoltam, fontos az őszinteség. 
Az üzleti téren viszont ment a hazudozás mindenki részéről. Az üzleti életben sokkal több volt a hazugság, mint az igazság. 
És mégis mindenki sikeres. 

Én: na, persze. Inkább maradjon csak a vőlegényénél. 

Anyu: pedig veled is jól járna. ;)

Megint az az átkozott kacsintós fej...anyu meg a nőtéma...

Én: szóval, akkor jól nézek ki és így mehetek is az esküvőre. Köszi, anyu. 

Anyu: Imádlak! Tökéletesen nézel ki!

Elmosolyodtam, és úgy írtam neki vissza. 

Én: Szeretlek. 

Anyu: érezd jól magad. És Harry?

Vártam pár percet, hátha folytatja, de nem. Így hát teljesen felesleges pénzpazarlásként, leírtam neki annyit, hogy:

Én: Hmm?

Anyu: ne foglalkozz senkivel, csak magaddal. Add magadat, engedd, hogy ellazulj. Nézd az élet jó oldalát is. Kapcsolódj ki, és hidd el, te is megérdemled a boldogságot. 


Tudtam jól, hogy erre nem vár választ, nem is tudtam, hogy mit mondhattam, írhattam volna neki. 
Talán, hogy te vagy a legjobb anyuka?
Köszönöm, hogy bízol és hiszel bennem?
Te, ellenben Katyvel, nem támadsz hátba, és biztatsz?
Majd egyszer életemben, amikor komoly fordulópontra érkezek, mindent megfogok köszönni anyunak, és apunak, akik nélkül sosem lehettem volna ott, ahol akkor lenni fogok.

~~~~

Averyvel úgy beszéltük meg, hogy taxival megyek el hozzá, és az ő autójával megyünk el a templomi szertartás helyszínére. Reggel beszéltem vele, akkor ő a templomba és minden olyan helyre ment, ahol díszítenek, hogy ellenőrizze, minden olyan lesz, ahogyan azt az ifjú pár megálmodta. Mivel ott lesz az esküvőn, ezért hazament átöltözni, mégsem kéne farmerben megjelennie. Gondoltam én, hogy farmerben, mert fogalmam sem volt, hogy mit viselt. 
Azt pedig pláne nem tudtam mit fog viselni. 
Megcsörgettem a telefonját, hogy tudja, én itt vártam rá. Kifizettem a taxit, és vártam őt. Egy három emeletes társasház előtt álltam. Abból, hogy egy elég jó környéken lakott, egy szép házban, szinte biztos voltam benne, hogy az esküvőszervező szakma elég jó pénzforrással áldotta meg őt. A ház régi stílusú volt, fehérre festett falakkal, fehér fakeretes ablakokkal. 
Tipikus Anglia..
Ahol egy nem tipikus lány lépett ki az ajtón. 
Avery becsukta maga után az ajtót, és kecsesen, tökéletes léptekkel jött le hozzám, én pedig nem tettem mást csak próbáltam becsukni a számat, és az államat összeszedni. 
Ó...
Hát azt nem hittem volna, hogy ilyen...ilyen csinos lesz. 
Egy fekete, a combja közepéig érő fekete ruha volt rajta, fekete magassarkúval. Tudtam, hogy neki be kell olvadnia az esküvőbe, ezért visel a fotós, és a videós is feketét, de ő nem, hogy beleolvad, hanem még ki is tűnik.
Végig néztem rajta alaposan, és megállapítottam, hogy bámulatosan nézett ki!
Hosszú lábait kiemelte fekete magassarkúja, amiben úgy ment, mint akinek vizsgája volt belőle. Haját szabadon hagyta, és a jobb vállára söpörte. Kék szemeihez passzolt a fülében megbújó kis, kék köves fülbevaló, és még kiegészítőként arany órát viselt a jobb csuklóján. 
Jesszusom, Harry! Hova tűnt az agyad?



- Hű. Nagyon szép vagy. - nem bírtam ki, hogy ne mondjam el neki az igazságot. Biztos észrevette, hogy bámulom, mint valami természetfeletti lényt, de nem tudtam nem ránézni. 
Ilyen csinosan mindenkinek felkelti az érdeklődését. 
- Köszönöm. - elmosolyodott, és picit el is pirult.
Nem viselt sminket. 
Csak egy kis szempillaspirált, amivel szemeit még jobban kihangsúlyozta. Nem lehetett nem a szemeibe nézni. 
- Te is jól nézel ki. - mosolyogva végig nézett rajtam. Reméltem, hogy nem csak azért stírölt meg, hogy átfussa a megjelenésemet, hanem azért is, mert tényleg megakart nézni magának. 
- Elég nehéz volt kiválasztani, de csak sikerült. 
 Minden bizonnyal az volt életem legidegőrlőbb pár órája, miközben a ruhaboltban próbáltam elmagyarázni az eladónak, hogy én csak meghívott vagyok az esküvőre. Nem én voltam a vőlegény szerepében, de ő folyton fehér inget próbált rám tukmálni. Azért nem mentem volna el vásárolni, volt a szekrényemben elég abból az egyszínű darabból. 
Mire nagy nehezen az eladóval sikerült megértetnem a helyzetet, ott hagyott, hogy nézelődjek. 
Csak egy kicsit ment szegényemnek nehezen a felfogás. De aztán végre találtam egy inget, amivel úgy voltam talán nem lövök mellé, és jó lesz.
Egy kék ing volt benne nagyobb sötétkék karikákkal, amikben különböző minták voltak, és halálfejek. Jó talán a halálfej nem volt a legjobb választás, de azt csak az veszi észre, aki nagyon akarja, mert én kétszer is felpróbáltam, és csak akkor vettem észre, amikor az eladó figyelmeztetett fizetéskor. Akkor pedig már úgy voltam vele, hogy nem érdekel. 
Fekete farmert vettem fel, mert utáltam a szövetnadrágokat, fekete cipővel, sötétbarna inggel, és egy fekete zakóval. A hajamat egy kicsit hátra túrtam, hogy mégis álljon valahogy. 
Őszintén, tetszett magamnak az a kép, amit láttam a tükörben.



- Az a halálfej viszont... - Avery a felsőtestem közepén lévő halálfejre mutatott. 
- Észrevetted? - ezt meg hogy csinálta? Még én sem vettem észre, az istenért!
- Mindent észreveszek. - kuncogott. - De jó lesz, tényleg. Semmi baj vele. Úgyis távol fogunk ülni, meg szerintem senki nem fog azzal foglalkozni, hogy van rajtad egy halálfej. - mosolygott. 
- Ha igen, az a te hibád lesz, és máglyára kerülsz! - fenyegettem meg a mutatóujjammal. 
Elvigyorodott, és beszállt az autóba, aminek ajtaját már kinyitottam neki. 
De ahogy megláttam a ruhájának a hátulját, megborzongtam. 
A háta...a ruha hátulját ugyanis egy kis gombbal lehet összekapcsolni, de az a lényeg, hogy van egy kivágás rajta! Egy olyan kivágás, ami elég ahhoz, hogy megcsodálhassam a háta bőrét.
Na, jó Harry, fejezd be!
Mi van már velem komolyan?
Csomó nővel találkozok esténként a bárba, erre Avery ruhájának a kivágása így padlóra vágott?
Jó lenne csak egy éjszakára megkapni, megízlelni a hátát, és úgy egész testét...
Le kellett állítanom saját magamat, és a gondolataimat. 
Bepattantam Avery mellé az autóba, és hagytam, hogy elfurikázzon engem a templomhoz.
- Mit csináljak? - kérdeztem tőle, amikor kiszálltunk a kocsiból, és azt sem tudtam merre induljak el.
- Semmit. - mosolygott rám. - Mindjárt érkeznek a vendégek, köszöntjük őket. Én beszélek a menyasszonnyal, hogy hogyan érzi magát, és egyebek. A díszek rendben vannak, a pap már itt van, már csak kezdenünk kell. 
- Nem izgulsz? - még belegondolni is rossz volt abba, hogy mi van, ha valami gikszer lesz. Bár, ezért volt ő itt, hogy ezeket megoldja. 
- Nem. - kuncogott. - Mindenre fel vagyok készülve, Harry. - kinyitotta a csomagtartóját, ahol két nagy, műanyag doboz volt tele mindenféle cuccal.
- Mik ezek?
- Van itt mindenféle színben cérna, ha valakinek elszakad valamije, és több méretű tű is. Gyógyszerek. Allergiára, fejfájásra, szédülésre. Szőlőcukor, vérnyomásmérő, vér cukor mérő, elsősegély doboz. Akkor van nálam még koszorúslány ruha, kisebbeknek és nagyobbaknak, és egy menyasszonyi ruha. - az említett ruharabok áttetsző zsákokba voltak csomagolva. Tátott szájjal hallgattam. - Van még itt kék dolog, meg régi, meg valami új is, ami már nem olyan új, mert mindig nálam van, de hát még senkinek nem kellett, így új. - vonta meg a vállát. - Van nálam olló, körömreszelő, harisnya, váltó cipők, hajgumik, virágkoszorúk, meg még nagyon sok dolog, amire hidd el, szükség lehet néha az esküvőkön. 
- Ha valakinek elszakad a ruhája te azt megvarrod?
- Igen. - mondta ki olyan egyszerűen, mint aki annyit mond igen, szeretek futni. 
- Azta. - megráztam a fejemet. Fel kellett ébrednem ebből a sokkból. - Te...te aztán nem vagy semmi. - nevettem.
Avery elmosolyodott. 
- Szeretem a munkámat, és tényleg azt akarom, hogy soha, semmilyen gond ne legyen egy esküvőn sem. Próbálom megoldani őket, mert nincs olyan, amit nem lehet megoldani. 
- Bámulatos vagy. - őszinte volt a mosolyom. Soha, senkit nem hallottam még ennyire lelkesedni a munkájáért, mint Averyt. Látszott rajta, hogy azt, amit csinált abba szívét-lelkét beletette. Megértettem a rajongását, hiszen én magam is imádtam a klubban dolgozni. Az volt az én gyerekem. 
Avery mellett állva köszöntöttem a vendégeket, mindenkire mosolyogtam, és az emberek visszamosolyogtak rám. 
Senki nem volt undok vagy mogorva, mindenki kedvesen üdvözölt. 
 Amint megérkeztek a koszorúslányok és a vőlegény, Avery bemutatott a leendő férjnek, akit Marknak hívtak, és elmondta, örül, hogy itt vagyok, és érezzem jól magam. 
Igaza volt Averynek, és tényleg mindenki nagyon kedves volt!
Vigyorogva álltam az utolsó padsor mögé, ahol egy teremtett lélek sem ült. Megbeszéltük Averyvel, hogy itt fogunk állni. Mivel ő kint a menyasszonynak segédkezett, én bejöttem. 
A koszorúslányok, kezdve a kisebbekkel aztán a nagyobbakkal lépdeltek befele, bájosan mosolyogva.
A két kislány legelöl rózsaszirmokat szórt hol jobbra, hol balra, hol pedig maguk elé. Éppen, amikor amerre kedvük volt.  
Amint ők elfoglalták a helyüket legelöl, felcsendült a szokásos esküvői orgonaszó, kinyílt az ajtó, és belépett rajta a menyasszony, tetőtől talpig hófehérben. Apukájával karöltve elindult leendő férje felé, akiről még ilyen messziről is látszott, hogy meg volt hatva. 
Szélesen mosolyogtak, és akár bombát is robbanthattak volna, az sem érdekelte volna őket.
Szegények. Biztosan nem tudták milyen lesz a házas élet...

Az étteremben, ami ugyanolyan koncepcióval volt feldíszítve, mint a templom, Averyvel, a fotós és videós kollégájával együtt egy hátsó asztalnál ültünk, és onnan figyeltük, ahogyan a büszke apa éppen elmeséli kislánya felnövését, amin persze mindenki pityergett. Még Avery is. 
- Ezeken mindig úgy sírok. - suttogta nekem, és a táskájában zsebkendő után kutatott. 
Elővettem a belső zsebemből, és felé nyújtottam. Mosolyogva elvette, megtörölte a szemeit, és kifújta az orrát. Nagy levegőt vett, aztán hallgatta tovább a beszédet. 
- Kapunk kaját? - suttogtam ledöbbenve Averynek, amikor a pincérek a beszédek elmondása, és koccintás után, felszolgálták az ételeket, elénk is rakva az előételből egy-egy tányérral.
- Hát persze. - kuncogott. - Szerinted éheztünk volna?
- Azt hittem nem fogunk kapni. Már készültem, hogy be kell mennem egy étterembe, mert éhen fogok halni. 
Avery halkan felnevetett. 
- Dehogyis! Jól fogsz lakni, nem kell étterembe menned. Egyél. 
- Főételt is?
- És még a tortából is kapsz. - kacsintott rám vigyorogva.
Ingyen kaja?
Ingyen torta?
Avery társasága?
Bor és pezsgő?
Oké. Lehet, hogy mégiscsak imádnom kéne az esküvőket?

3 megjegyzés:

  1. Nagyon, nagyon köszönöm!! :)
    Millió puszi. Szandi. ♥

    VálaszTörlés
  2. Harry gondolataiból ítélve hamarosan lesz köztük valami????
    ❤❤❤❤❤❤
    Megint nagyon tetszett, és izgatottam várom a folytatást!
    Puszi! ❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melyik gondolataiból ítélve? :D
      Én pedig megint nagyon, nagyon köszönöm, hogy írtál nekem! Millió puszi és nagy ölelés: Szandi. ♥♥

      Törlés

© Agata | ELDRYS
design by Lucky.