8. rész ~ Telefonszám

Harry Styles

- Jézusom! Képzelődök? - megdörzsöltem a szemeimet, hogy hátha csak a képzeletem rosszalkodik és az, aki belépett a klub béli irodám ajtaján, nem is valós személyként van itt jelen. Szimplán egy szörnyű hallucináció. 
- Vicces vagy. - forgatta meg a szemeit, és elhelyezkedett a szemközti székek egyikén. Zakóját levette magáról, és kényelmesen elhelyezkedett. 
- Otthonosan érzed magad? - húztam fel a szemöldökömet. 
- Naná. - azt az idióta vigyorát mutatta felém. - Elvégre ez az én "házam" is. - idézőjelbe foglalta a házam szót. 
Felröhögtem. 
Tudom, hogy már lerágott csont ez a téma, de akkor sem tudok elmenni szó nélkül Tom kijelentése elől. 
- A házadat nem csak évente kétszer kell látogatni. - oké, lehet, hogy túloztam, de így legalább átlátja, hogy mennyire gyakran dugja be ide a képét. 
- Hányszor fogod még az orrom alá dögölni? - sóhajtotta bosszúsan, és megdörgölte az orrát. 
- Még egy jó párszor. - nevettem, és elé toltam egy önéletrajzot. 
- Ez ki? - ránézett a papírra, elvette, és elolvasta a rajtuk lévő adatokat. 
- Egy srác jelentkezett dolgozni. 
- Nem is keresünk embereket. Vagy igen?
- Nem, és nem. - az évtizedes barátságunkat nézve már elég jól ismertem a velem szemben ülő férfit, így tudtam, hogy burkoltan arra céloz kirúgtam-e valakit. 
- Jó. - bólintott, és már más nézőponttal olvasni kezdte az életrajzot. 
Ha azt mondtam volna neki, hogy kirúgtam az egyik dolgozónkat, akkor nem olvasta volna el a lapot. Leszarta volna. 
Sosem rúgtunk ki senkit. Igen, meg megfenyegettem már Tinát is azzal, hogy kirúgom, de meg nem tettem volna. Miattam, pontosabban miattunk, hiszen Tommal közösen hozzuk a döntéseket, ne legyen valakinek munkája?
Ha valaki leakar lépni mondja meg, mi támogatjuk őt a jövőben. Miért lennénk ellenségek? Nem akarjuk, hogy utána méteres távolságban kerüljenek ki minket a volt dolgozóink. 
Mindig törekedtünk a dolgozóinkkal való jó kapcsolat kialakítására. De, ha valaki értetlen, és ostoba, akkor én mért viselkedjek máshogy vele? Főleg a főnökeként. 
- Milyen lehet szerinted? - Tom lerakta a lapot az asztalra, majd rám nézett, várta a véleményemet. 
- Úgy gondoltam, hogy meghallgathatnánk. Nem baj, ha van egy plusz emberünk, akkor legalább a többiek tudnának pihenni. 
- Igen, elé keményen dolgoznak. 
- Ez az ... - a papírról leolvastam a nevét - Alex, nem lehet rossz. Dolgozott a vendéglátásban, abban is tanult. 
- Jó lenne a csapatba még egy bármixer. - erősített rá Tom. 
Ha valaki szarnak vagy éppen jónak tűnik, Tommal azt azonnal észrevesszük. 
- Írjak neki egy e-mailt? 
- Ha holnap alkalmas neki, akkor jöjjön be. Délután? 
- Nekem az nem jó, de te interjúztasd le, és utána mondd el a véleményedet róla. 
- Nem jó a holnapi nap neked? Miért?
- Dolgom van, ennyi. Legalább te is bent leszel egy kicsit. - vigyorogtam. - Megismertek még az emberek? 
- Nagyon humoros vagy. - bosszúsan nézett rám. - Hová mész? 
- Találkozok valakivel, de ne legyél ennyire kíváncsi már. 
- A legjobb barátod vagyok. Mindent elmondunk egymásnak. 
- Ezt én mondtam neked anno. Nem ér ezzel visszavágni. - fontam össze a karjaimat mellkasom előtt, és hátradőltem a kényelmes fotelemben. 
- Dehogynem. - vigyorgott. - Csaj van a dologban? 
- Ha te nem érsz rá valamikor, akkor neked is csaj van a dologban? 
- A menyasszonyom, igen. - elgondolkodott, majd folytatta - az esetek kilencven százalékában Katy áll a háttérben. 
- Nem tudsz tőle kiszállni az ágyból, mi? - vigyorogtam rá.
- Na, ez az amit nem fogok az orrodra kötni. - nevetett, de nem hagyta annyiban a témát. - Szóval?
- Nincs szóval. Találkozok valakivel. 
A kis csajjal..
De nem kötöm ezt Tom orra alá, mert szétszívatna vele, és nyugtom nem maradna tőle. 
- Averyvel? - vigyorgott megint olyan idiótán. 
Utálom, hogy így ismer...
- Ne legyél már ilyen faszfej. - forgattam meg a szemeimet, mire ő elnevette. 
- Miért? Végtére is nekem is közöm van a kapcsolatotokhoz. 
- Nincsen semmilyen kapcsolatunk. 
- Még nincs. - kacsintott. Úgy viselkedett, mint valami kamasz kislány, akiben túltengtek a hormonok, és azt akarta, hogy a legjobb barátnője összejöjjön a kiszemelt fiúval. 
- De akkor így beismered ugye, hogy vele fogsz találkozni? - felállt, és odajött az én oldalamra. Felnéztem rá. 
- Mi ez? Valami kihallgatás?
- Ha Averyvel találkozol, jól vigyázz... - szavába vágtam. 
- Miért? Valami szörnyeteg, vagy mi? - vigyorogtam, miközben bőszen pakolgattam az iratokat az asztalnál, hogy észrevegye, nincs kedvem ilyen mélyrehatóan beszélgetni. 
- Ne vedd már ilyen lazán. - elsöpörte előlem az iratokat, hogy végre ránézzek. Elérte a célját. Lassan ráemeltem a tekintetemet.
- Ez mire volt jó? Én dolgozni is szeretnék! - álltam fel az asztaltól és bosszúsan sóhajtottam. 
- Ne kerüld el a témát. 
- Nem kerülök semmit, csak nincs kedvem róla beszélni. 
- Miért olyan nagy titok, hogy Averyvel találkozol?
- Kibaszott nagy pletykás vagy, Tom. Elmondanád Katynek, aki meg aztán tovább adná mindenkinek, de biztos, hogy megfenyegetne. 
- Nem vagyok...
Felemeltem a kezemet, hogy ne szólaljon meg. 
- De igen. Az vagy. Mindig mindent elmondasz Katynek. 
- Mert a menyasszonyom, és a legjobb barátom. Neked is találnod kéne egy ilyen lányt. 
- Nehogy megint ezzel a szar dumával gyere, amit mindig mondasz. Kérlek. - felnyögtem, mert pontosan láttam az arcán, hogy ez járt a fejében-
- Nem szar duma, csak az igazság. Averyt nem használhatod ki, ő nem olyan. 
- Honnan tudod, hogy milyen mi? Csak egy esküvőszervező, még nem tudod, hogy a való életben milyen. 
 Úgy feltudja baszni az agyamat, hogy az nem igaz!
Nem is ismeri a csajt. Katy még elmondhatja, hogy igen, de Tom? Akit elvakít a rózsaszín maszlag, és le is szarja, hogy ki szervezi az esküvőt, hogyan szervezi azt. Ő neki a lényeg, hogy Katy a felesége legyen, több már nem számít. 
Honnan tudhatná milyen Avery élete? 
Szerintem még azt sem tudja, hogy van-e testvére. Katytől könnyebb lenne megtudni dolgokat, de akkor életem végéig nem szállna le rólam. Azzal pedig csak magamnak ártanék, mert biztos, hogy előbb-utóbb a vonat elé vetném magamat.
- Igazad van, nem tudom. De, ha rossz ember lenne nem lenne esküvőszervező. Plusz akkor Katy sem barátkozna vele. 
- És mi van, ha azt akarom, hogy leguggoljon elém? Az én életem, nem igaz? Azt csinálok, amit akarok. 
- Katy kinyír téged, ha megbántod, és segítek neki. - sziszegtem. 
- Higgadj le, haver. - nevettem - Találkozunk, és ennyi. Semmit nem akarok tőle az esküvő előtt, majd utána egy kicsit hagyom, hogy eljátsszon velem. 
- Sosem fogsz felnőni.. - nézett végig rajtam, és istenemre mondom, hogy egy kis lenézést is kitudtam olvasni a tekintetéből. 
 Lehet igazuk van, és fel kéne már nőnöm...de hol találok olyan nőt, aki nem a pénzemre bukik?
- Sétáltatok is tegnap. Akkor most mi ez a hozzáállás?
- Honnan tudod, hogy tegnap nem ilyen hozzáállásom volt?
- Ismerlek. - nevetett. - Nem tetszett neked, hogy Avery Willel olyan jól elbeszélgetett. 
 Megfeszültem. 
Az a kis sznob!
Semmi bajom nem volt vele az öltöny próbálás ideje alatt, de amikor azt láttam, hogy megkörnyékezi Averyt...na, akkor valami nagyon elpattant bennem. 
Olyan nyálas, simlis gyerek, akire jó ha figyelünk, mert kitudja mit fog csinálni, amikor nem figyelsz rá..
De betudtam volna törni az orrát neki..
- Semmi köze nem volt Willhez. Kit érdekel kivel beszél ez a csaj? 
- Hát ez a csaj, ahogyan te hívod, elég jól elbeszélgetett a sráccal. Katy mondta, hogy elkérte Will tőle Avery telefonszámát. 
 Megfeszültem, és éreztem, ahogyan elszáll az agyam. Ha Will itt tartózkodott volna az épületben, halálra verem. 
 "Mondd azt, hogy Katy nem adta meg neki. "
"Mondd azt, hogy Katy nem adta meg neki. "
- És még szép, hogy megadta neki. 
 A picsába! 
Próbáltam felvenni a nem érdekel álcát, és reméltem, hogy sikerült is. 
De miért érdekel engem az, hogy Avery kinek adja meg a számát? 
Semmi közöm hozzá milyen bájgúnárral jön össze, vagy találkozik. 
Hiszen a sétálás alatt is egész jól elbeszélgettünk. Igaz, voltak olyan helyzetek, ahol nem hagyhattam ki a mocskos poénjaimat. 
Elvigyorodtam azon, hogy milyen könnyen kitudtam hozni a sodrából, de végül is utána már elég jól megértettük egymást. Sétálásunk végén sem dobtuk egymáshoz az éles késeket. 
 - Velem sétálni. - amennyire ellenkezett az elején, pontosabban nem tudta eldönteni, hogy jöjjön, vagy maradjon, a végére annyira belejött a sétába, és a beszédbe. 
Nem tudom mi járhatott a fejében, de az arca olyan piros volt, mint egy érett cseresznye, a hangja pedig rekedt. 
Mint, akit felkeltettek egy túlfűtött erotikus álomból.. 
Talán pont rólam szólt ez az erotikus álom?
Néztem Avery arcát, de nem fedeztem fel semmi árulkodó jelet. Az arcszíne is lassan visszanyerte eredeti árnyalatát. 
- Valld be, hogy nem volt nehéz. - meglöktem a vállammal a kezét. Felnézett a szemeimbe, és kuncogva megrázta a fejét. Haja követte feje ingatásának mozdulatait. 
- Tényleg nem. - mosolygott rám. - Nem voltál egy szörnyeteg. 
- Annak gondoltál? - elképedve néztem rá, habár tudtam jól, ha fordított helyzetben lettünk volna, én is annak gondoltam volna magamat. 
- Legfeljebb baltás gyilkosnak. - kuncogott. 
Hangosan felnevettem. 
- Oké, tiéd a pont, Avery. 
- Mennyi az állás? 
- Nagyon sok Averynek. Nulla Harrynek. 
Vigyorogva befeszítette az izmat. 
- Itt rejlik a csoda. 
Nevettem, miközben néztem azt a lányt, aki az elején még ódzkodott tőlem, de most már kibékült velem, és a természetemmel. Ezt pedig mind fél nap leforgása alatt!
Visszasétáltunk az autóinkhoz, pontosabban Avery autójánál álltunk meg. 
- Én nekem most már tényleg mennem kell, vár a munka. - táskáját bedobta a hátsó ülésre, majd becsukta az ajtót. 
Valami olyan ostobán furcsa érzésem volt, hogy nem akartam, hogy elmenjen. Még beszélgethettünk volna, megismerhettük volna egymást, időt tölthettünk volna el. 
Nem éreztem azt, hogy leszarom mi lesz, ha beül abba a kocsiba..
Mert ott kezdődött a baj, hogy nem akartam, hogy beüljön a kocsiba..
- Nem szabad sokat dolgozni. Együnk valamit. - böktem a fejemmel a hátam mögé, ahol igaz egy utca húzódott, de annak az utcának a végén egy fantasztikus étterem is helyet kapott. 
- Nem lehet. - mosolygott kedvesen, szerényen. - Mennék, de csomó dolgom van. Rengeteg esküvő van most a nyakamban, két nap múlva is lesz egy, és még a következőkkel kapcsolatban is van mit elintéznem. 
- Ha ilyen sok esküvőd van az csak azt jelenti, hogy nagyon jó vagy. 
- Sok felkérést kaptam, és szerettem volna magam lefoglalni, így bevállaltam őket, bár már nagyon bánom. - nevetett idegesen.
 - Elfáradtál?
- Érzem, hogy ha Katyék esküvője után nem pihenek, akkor kifogok purcanni.
- Mik a terveid? - kérdeztem. 
- Mármint? 
- Tomék esküvője után. 
- Hazamegyek, letusolok, és befekszek az ágyba. Másnap pedig délután három óra előtt tuti nem kelek fel. - nevetett.
- Jó tervek. - mosolyogtam rá. - Nem fogsz elfáradni?
- Ó, bírom én. 
- Volt már ennyi esküvőd egyben?
- Még nem. Ez most az első, és sok pihenésre való időm nem volt, mert ugye én rendezvényszervező cégnél is dolgozok, és hát nem csak tavasszal és nyáron, mint a saját vállalkozásomban. 
- De van szabid? Meg kapsz pihenőidőt? 
- Persze. - mosolygott. - De akkor sem könnyű az sem. Van aki télen akar esküvőt, és azt  nekem kell megszervezni. De volt, aki december huszonnegyedikén akart férjhez menni a Bahamákon. 
- Ajha. - füttyentettem egyet elismerésem jeléül. Bejött annak az élet, aki a Bahamákon házasodik.. 
- És oda ki kellett mennem. Ragaszkodott a pár ahhoz, hogy megnézzük a helyszínt, és hogy velem. De mivel még azelőtt nem volt tengerparti esküvőm, fogalmam sem volt mit kell nézni. Hiszen a helyszín e-mailben leírta, vállalnak százötven fős esküvőt is, mert a part van olyan nagy, de ők ragaszkodtak ahhoz, hogy utazzunk oda.
- Ilyenkor ők fizetik az utadat?
- Igen. - bólintott. - Átvállalták magukra, de talán máshogy nem is mentem volna. Felesleges is volt az egész. Semmit nem láttál igazából, mint a partot. De az csodálatos volt. - merengett el mosolyogva. 
- Megmártóztattad a lábadat a tengerben?
- De meg ám. - mosolygott szélesen. - Amíg ők a szobában nyalakodtak, én lazultam. Három napot voltunk ott. 
- Gondolom az elsőn már megnéztétek a helyszínt. - Avery velem együtt kezdett nevetni, és közben bőszen bólogatott. 
- Mondták, hogy hazamehetek, ha akarok, de csak kiakartam kapcsolni, és lazulni. 
- Jól tetted, pláne hogy ha más fizeti és nem te. - vigyorogtam. 
- Na, igen. Meg elég bosszantó páros volt. - fújt egyet. - Az egész esküvőjük nem szólt másról csak arról, hogy mennyi pénzük van, és mennyire tudják egymás száján lenyomni a nyelvüket. - rázkódott meg. 
- Na, pontosan ezért utálom az esküvőket...
- Nem mindegyik ilyen, Harry.
- Az esetek több százalékában ilyenek. 
- Nem. Akikhez szerdán megyek esküvőre ők nagyon aranyosak, és visszafogott egy esküvő lesz nekik.  Gyere el! - hirtelen el kellett azon gondolkodnom, hogy Avery biztosan hozzám szól-e. De rám nézett kíváncsi, nagy szemekkel, így rájöttem, nekem szólt az invitálás. 
- Hogy én? Esküvőre? Nem, köszi. Elég lesz Tomét kibírni. 
- Jól fogod magad érezni. Egy zenekar fog játszani, aranyosak a családtagjaik. Tényleg jól éreznéd magad. 
- Meg sem vagyok hívva. - nevettem el magam kínomban. 
Elég lesz Tom esküvőjét kibírni..
- De én ott leszek, és elviszlek magammal. Semmi kifogásuk nem lesz, megkérdezem tőlük, de nem fognak nemet mondani. 
- És mit csinálok én ott? - idegesen vakargattam a tarkómat. 
Bassza meg. 
Hogy fogok ebből kimászni?
- Jól érzed magad, táncolsz, beszélgetsz. 
- Nem ismerek senkit. -már tényleg nem tudtam kínomban mit csinálni, mint nevetni. 
- De engem igen, és mivel velem jössz, megfogod ismerni a dekorost, a videóst, a fotóst, és a zenekart is. A menyasszonnyal táncolsz majd egyet. 
- Nem ismerem!
- Nem baj. - nevetett. - Az a lényeg, hogy jól érezd magad. Hány esküvőn van, amikor a két család tagjai nem is ismerik egymást, és mégis milyen jól kijönnek egymással. 
- Még átgondolom. 
- Ne, Harry, mert abból nem sül ki jó. Ígérd meg, hogy eljössz velem. Én pedig azt ígérem meg, hogy jól fogod érezni magad. - kisujját tartott felém. 
Komolyan gondolta, hogy én majd kisujj esküt teszek?
Basszus..ne már. Olyan aranyosan nézett, hogy nem tehettem mást. 
Beleakasztottam a kisujjamat, az ő az enyémnél is kisebb kisujjába. 
- Ez az!  - hangosan felnevetett, és gyorsan megölelt. Amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan véget is ért...időm sem volt rá reagálni. 
- Majd addig még beszélünk, és megbeszéljük a részleteket.  Jó legyél, szia. - szélesen vigyorogva ült be az autóba. Kitolatott a parkolóból, és elhajtott. 
  Az irodában állva hallgattam, ahogyan Tom a cége eredményeit ecseteli, de nem figyeltem rá, hanem újra átéltem Averyvel folytatott beszélgetésünket, valamint azt, hogy rábeszélt arra, elmenjek egy esküvőre. 
Egy nyálas, rózsaszín maszlagra...
Aztán a tudatomba mászott a felismerés...a színtiszta valóság, ami elvette a kedvemet mindentől, és mindenkitől..
Will egy óra alatt kapta meg Avery telefonszámát.
De én még egy nap eltelte után sem tudtam, hogyan fogjuk Averyvel megbeszélni a részleteket...mivel én nem tudtam a telefonszámát...