3. rész ~ Kis affér

Harry Styles

Egész éjjel, azaz nyitástól zárásig bent voltam a klubban, pontosabban az irodámban. Semmi értékeset nem csináltam, de azért néha kimentem és megnéztem a dolgozóimat, mégis lássam hogyan végzik munkájukat. 

Mindenki csinálta, amit kellett. Pörögtek, és ezerrel dolgoztak azért, hogy minél több fizetést kaphassanak. Hiszen, ha nagyobb a heti bevételünk, nem leszek fukar és adok nekik fizetésemelést. Mégis ők szerzik nekem ezt a pénzt, nem igaz? Akkor miért sajnáljam tőlük, amiért olyan keményen megdolgoznak?

Az emberek jól éreztük magukat, a vörös szobák állandóan működésben voltak. Vigyorogtam, amikor azt láttam, hogy az üvegek alighogy áttetszőek lett, de pillanatok múlva már újra vörösek. 

Kibaszott nagy találmány volt ez a szoba!
- Harry! - nem csináltam mást csak az íróasztalomnál ültem, és az egyik online webshopban öltönyök után néztem. Hátha így megúszom azt, hogy Tommal keljen vásárolni mennem. Megrendelem az interneten, és nem kell végig néznem őt, és mindenkit, ahogyan egy szaros kis öltönyön vacillálnak.

Nem mindegy? Úgysem ők akkor a szenzáció, hanem a menyasszony. 

- Istenem add, hogy a nővérem ne rángasson el menyasszonyi ruhát próbálni! - fohászkodtam magamban, de aztán gyorsan visszatértem a valóságba. 

Azaz ahhoz, hogy valaki a nevemen szólított. 

Tina állt az ajtóban. Most az egyszer elnézem neki, hogy nem ismeri a kopogás fogalmát. Szegény lányt már így is kikészítettem a ruhájával, amikor beléptem ide. 

- Mondjad, Tina. - a laptopomon megnyitottam még egy öltönyt, amiről úgy gondoltam jól illene az esküvőre. Bár Tomnak úgysem fog tetszeni...hiszen nem ő választhatta ki.

Tina becsukta az ajtót, és odasétált az íróasztalomhoz. Felém nyújtotta a borítékot, amiben valószínűsítem a ma esti bevételünk lapul.  

- Tedd csak le. - intettem a fejemmel az asztal felé, de a tekintetemet nem vettem le a képernyőről. 

Nem volt kedvem bájcsevegni ezzel a lánnyal, így is nagyon felbaszta az agyamat azzal, hogy sztriptízbárnak hitte a klubot! Nem fogok én még beszélgetni is vele. Menjen haza, aztán pihenjen. Este újra jöhet vissza. Péntek lesz, kemény menet. 

Megkerülte az asztalt, és mellém lépett, hogy pontosan elém rakhassa le a borítékot. 

Kérdőn felhúztam a szemöldökömet, és ránéztem. 

- Te meg mit művelsz? 

- Leraktam a pénzt. 

- Úgy gondoltam, hogy az asztal másik végén állva lerakod. Nem kell azért idejönnöd. 

- Tudom, hogy nem állt szándékodban az asztal másik oldalán tartani engem. - nevetve mögém jött, és a kezeit a vállaimra rakva masszírozni kezdett.

Ez meg mi a faszt művel?

Azonnal lerántottam magamról a kezeit, és felugrottam a székből, ezzel őt is távolabbi lépésre késztetve. 

- Mit művelsz, Tina? - fordultam felé teljes testemmel. 

- Csak gondoltam biztosan örülnél egy kis masszázsnak. 

- Hát akkor ezt eléggé rosszul gondoltad. - nevettem fel. - Semmilyen masszázst nem igényelek, főleg nem tőled. 

- Pedig azt mondják, hogy elég jól masszírozok. - villantott rám egy csábos mosolyt. Valahogyan éreztem, hogy a masszázs alatt nem csak azt érti, amire mindenki más gondolna. 

Extra szolgáltatások egyenlő a masszázzsal..

- És ezt azok mondják, akik egy éjszakánál többet nem bírtak ki veled? - vigyorogtam és közelebb léptem hozzá. 

Szemei elkerekedtek, az arcán átfutott düh, de hamar át is vette a helyét a bizonyítani akarás. Melleit kinyomta a mellkasom felé. 

Lenéztem. Elég nagy mellekkel volt megáldva, ez teljesen igaz, és nem is lett volna ellenvetésem, ha közéjük is hajolhattam volna, de nem így hogy ezek a mellek Tináé. 

- Mit szeretnél? - hajoltam a füléhez, és elvigyorodtam. 

Játszunk egy kicsit a lánnyal. 

- Bármit, amit te is. - suttogta, és oldalra döntötte a fejét, hogy több helyem legyen a nyakához kerülni. De én nem adtam meg neki amire vágyott, csak ráfújtam a bőrére. 

Megremegett, és megmarkolta az oldalamat, de én elvettem magamról a kezét. 

- Mire lennél képes, Tina? - ennyire könnyen kapható ez a lány?

És egy ilyen dolgozik nekem?

- Mindenre, amit szeretnél. - hangja halk volt, vággyal teli. 

Ha tudná, hogy még csak fel sem áll tőle a farkam...

- Tudod, én nagyon sok mindent szeretnék, de abba az nem fér bele, hogy viszonozzam is neked a szívességet... - hajoltam a nyakához. Jó illata volt, még így is, hogy elég kemény műszakon voltunk túl, de az illata akkor sem volt olyan, amitől azonnal beindulnék. 

És nekem olyan illatra volt szükségem!
- Nem is kell. Én szívesen megteszek neked bármit... - zihált, a szemei lecsukódtak. 

Az orrommal végig simítottam a nyakát, majd lassan elhúzódtam tőle. 

Kinyíltak a szemei, és az enyémbe nézett. Megnyalta a száját. 

Biztosan velem van a baj, de semmilyen erekciós hatást nem vált ki belőlem!

- Bármit? - suttogtam. Két kezembe fogtam az arcát. 

- Bármit, főnök. - fejét egy kicsit hátrahajtotta. Ó, hát ő azt hiszi majd én csókolgatni fogom a nyakát? Na, azt aztán elfelejtheti! Majdnem felnevettem az elképzelésén...milyen kis könny nőcske!

- Annyira kívánlak, Harry. Hadd vegyelek a számba. - zihált, az ölét nekem nyomta, mint aki már alig bírja magát visszafogni. 

- Azt mondtad, hogy szívesen megteszel bármi. És, ha én nem azt akarom, hogy a szádba vegyél? - végig nyaltam a nyakán. Egy kicsit eljátszadozhatok vele, mielőtt lepattintanám. 

Ennyit én is megérdemlek. 

- Akkor mit szeretnél, Harry? - lehunyt szemekkel zihált, és láttam, ahogyan a combjait összébb nyomta. 

Édes Tina! Ideje felébresztenem téged az álmodból!

- Azt, hogy - újra a füléhez hajoltam, és lassan kezdtem suttogni a szavakat. - Fogd magad, és menj haza, amíg nem én váglak ki innen. - eltoltam magamtól, és hátrébb léptem. 

Az arcán az értetlenség tükröződött, azonban nem mozdult. Ott állt egy helyben. 

- Mit képzelsz, hogy én majd kikezdek veled? - felnevettem gúnyosan. - Az alkalmazottam vagy, és én soha, semmilyen körülmények között nem kezdek ki alkalmazottammal!

- De hát...de hát az előbb... - dadogott. Felültem az asztalra, és vigyorogva néztem Tina döbbent ábrázatát. 

- Hát az előbb gondoltam játszadozok veled. - nevettem. - Nem volt jó móka? "Bármit, főnök!" "Hadd vegyelek a számba!" - utánoztam Tina hangját nyálasan, és egy kicsit megjátszva magam. 

- Mekkora egy rohadék maga! - kiáltott fel, és közelebb lépett hozzám, hogy pofon vágjon, azonban még időben elkaptam a karját. 

- Tehetek én arról, hogy egy ribanc vagy? - néztem végig rajta - el kell azon gondolkodnom, hogy érdemes-e megtartani téged! - finoman arrébb löktem. 

- Maga sem különb nálam! - kiabált - biztosan azért fejlesztette ki azt a szobát, hogy legyen hol megdugnia a nőket!

Felnevettem. 

- Ha tudni akarod, akkor soha, senkit nem vittem be oda, de nem is rád tartozik. 

- Biztos minden éjszaka más nőkkel dugja át az egész éjszakát! - toporzékolt, és ütni kezdte a mellkasomat. Nevetve figyeltem őt, de hagytam, hadd élje ki magát. Többet úgysem tud hozzám nyúlni!

- Egy undorító féreg!

- Én? - állítottam meg, és határozottan megfogtam mind a két kezét. - Én vagyok undorító? Te másztál rá a főnöködre, és nem fordítva. Gondolkodj el az undorító fogalmán. És csak hogy tudd, bár nincs hozzá közöd, de nincs nálam egy nő sem minden éjszaka. Ha tudnád mikor voltam utoljára nővel, meglepődnél. 

- Maga senkinek sem kell! - köpte felém a szavakat, amik amint hozzám értek, már le is peregtek. Azt hiszi ezzel meghat?

Mivel tudtam nagyon jól, hogy a női társadalom többsége fél karját odaadná ahhoz, hogy lefeküdjek velük, így azt is tudtam nagyon jól, hogy minden nőnek kellenék.

Csak senki sem kap meg. 

- Pici, Tina. Most menj szépen haza, és aludj egyet. Közben pedig gondolkodj el azon, hogy vagy minden nap mással kettyinted magad vagy végre belevágsz valami komolyba. - engedtem el a karját, és kijjebb tessékeltem az íróasztal mögül.

- Hogy maga mekkora egy rohadék! - felkiáltott, és egy a polcon lévő vázát a földhöz vágott. 

- Most hagyd el a klubot, amíg szépen kérlek. Tehetek én arról, hogy könnyű vérű vagy? Még csak fel sem állt tőled a farkam. - lemutattam az ölemre, ahol ékes bizonyítéka volt annak, hogy semmilyen reakciót nem váltott ki belőlem. 

Tina olyan gyűlölködő és undorodó arckifejezéssel nézett rám, amitől muszáj volt felröhögnöm. 

- Min nevetsz? - csattant fel ingerülten. 

- Inkább menj haza. Ma este nem kell jönnöd dolgozni. Dugd csak végig a péntek éjszakát. - vigyorogtam rá. Bosszúsan, vöröslő fejjel felkiáltott, kirohant az irodámból, de még gondoskodott arról, hogy az ajtót kellő hangerővel becsapja. 

A borítékban lapuló pénzt a táskámba raktam, a laptopot kikapcsoltam, és kimentem az irodából. Lementem a többiekhez, akik a pultnál ültek és beszélgettek. 

- Mért nem mentetek még haza? - kérdeztem tőlük, amint leértem. 

- Azt hittük beszélni akarsz velünk valamiről. - mondta Mark. 

- Pihenjetek, ma este folytatjuk. Nem ígérem, hogy itt leszek, de megpróbálok bejönni. Bízok bennetek, tudom, hogy elviszitek az estét. - mosolyogtam rájuk. 

Ők is elmosolyodtak. Nem vagyok én mindenkivel kemény szívű, csak ha úgy viselkedik valaki, ahogyan nem szabad. 

- Minden rendben van Tinával? - kérdezte Brenda. 

- Igen, de ma este nem jön dolgozni. Nem úgy viselkedett, ahogyan illett volna, ezért nem szeretném, ha ma este dolgozna. Szerintem Tommal nem kértünk sokat, amikor azt mondtuk, hogy tiszteljetek minket. Tinának ez nem volt egyértelmű, ezért ma este nem dolgozik. 

 Mindannyian döbbenten néztek rám, és láttam, ahogyan az agyukban minden forgatókönyv lezajlik, amit csak el lehetett képzelni. 

- Menjetek haza. - a fejemmel a bejárati ajtó felé mutattam. - Pihenjetek. Ügyesek voltatok ma. Büszke vagyok rátok. 

  Mindegyikőjük mosolyogva köszönte meg az elismerést. Összeszedték a cuccukat, elköszöntek, és el is mentek. Én pedig egyedül maradtam a klubban. Mivel álmosnak nem voltam álmos, ezért gondoltam ott maradok, és iszok pár pohárkával. 

Kitöltöttem magamnak egy italt és leültem a pulthoz, hogy most kivételesen semmin sem járhasson az eszem. Csak ültem, és néztem ki a fejemből. 

- Haver. - a semmittevős perceim hamar véget értek, amikor is meghallottam Tom hangját. Felé fordultam, és megvártam, amíg odaért hozzám. 
- Szia. Mi szél fújt téged ide hajnali 5 órakor? Nem tudsz aludni? - megöleltük egymást, majd Tom is töltött magának egy kis piát. 
- Imádom azt, hogy ez a sok pia mind a miénk. - vigyorgott, és meghúzta a poharában lévő alkoholos folyadékot. 
- Itt minden a miénk! - mutattam körbe. Az ő vigyora még szélesebb lett, majd leült mellém. 
- Sosem fogom megunni, hogy valami a mi tulajdonunkban van. - nevetett.
- Most, hogy elhelyezkedtél. Mit keresel itt?
- Már nem bírtam aludni. Ahogyan egyre közeledünk az esküvőhöz úgy kezdek én is kikészülni. 
- A te hibád. - nevettem - Minek kérted meg a kezét?
- Majd, ha annyira fogsz valakit szeretni, mint én Katyt, akkor majd megtudod. - nézett rám összeszűkült szemekkel.
Ajaj...gyenge pontra tapintottam. 
- Oké-oké. Tudom. Bocs. Na, de mi a gáz?
- Harry, imádom Katyt, de az őrületbe kerget. Én tényleg rábízom az egész esküvőt, hiszen ő álmodott már tüll szoknyáról meg mikről kislány kora óta, de én tényleg nem értek semmihez. Megkérdezte milyen színű legyen a szalvétánk! A szalvétánk, érted? - nézett rám kikerekedett szemekkel, mint aki nem is érti, hogy miért van azon akkora hangsúly, hogy a vendégek mibe törlik a szájukat. 
Igazából én sem értem. Mi a faszt számít egy esküvőn a szalvéta?
- Mit mondtál neki? - vigyorogva kortyoltam bele az italomba. 
- Azt, hogy döntsön ő. Az egészet együtt terveztük meg, vagyis próbáltam úgy csinálni, mint akinek van arról valami fogalma, hogy hogyan áll össze egy esküvő, de azért a szalvétával ne basztasson már. Most komolyan? Nem mindegy? 
- Úgy látszik.. - kuncogtam. 
Nem illik más nyomorán kuncogni, de ez vicces.
- Lilát akar! Az egész esküvőnk lila lesz szinte, de még a szalvéta is legyen az! Én azt javasoltam, hogy fekete, erre totál kiakadt. - sóhajtott fel. 
- Lila lesz az esküvő?
- Nagy részében igen. - bólintott - halvány lila abrosz, fehér széknadrág vagy mi az, és lila masni. 
- Széknadrág? - homlokomat ráncoltam. Tanultam rendezvényszervezést, de ilyen nekem nem rémlik. 
- Amit a székekre raknak, tudod!
Gondolkodva néztem rá. 
- Az székszoknya! - javítottam ki nevetve - nem széknadrág. 
- Nem érdekel! - legyintett - a lényeg az, hogy egy kibaszott szalvétán kapta fel a vizet. 
- Mért nem jó neki a fekete?
- Nem temetésre megyünk. - utánozta menyasszonya hangját, azt kell mondjam nem is olyan rosszul. Nevettem, és vállon veregettem. 
- Hamarosan vége a szenvedésednek. 
- Bárcsak úgy lenne. 
- És most eljöttél tőle, vagy mikor szervezitek ti az esküvőt?
- Ez délelőtt volt, de délutánra már meg is lett a nagy ötlet. Este elvittem vacsorázni, és ott elmesélte, hogy milyen lesz a szalvéta. 
- Na, ki vele. Már engem is érdekel. 
- A nagymamája hajcsatja lesz majd rajta. Imádta a mamáját, és mivel nem lehet ő ott, ezért így beleszőjük az esküvőbe. A hajcsatján lévő kis virág dísz lesz a szalvétákon rajta, és a mécseseken is, amikben ha meggyújtjuk a gyertyákat, akkor a motívum világítani fog. 
- Wow! A menyasszonyod aztán nagyon ért ehhez. - nevettem. 
- Nem ő. - nevetett Tom is. - Avery. 
- Szegény barátnőit is már ezzel traktálja? - fintorogtam. 
Ha néha Tom vőlegényként kibírhatatlan, akkor vajon milyen lehet a menyasszony barátnőinek a helyében lenni? Ők hogyan bírják ezt?
- Neeem. De azért, ha figyelnél rám, akkor tudnál dolgokat. - forgatta meg a szemeit. - Avery az esküvőszervezőnk.
- Szegény leány. Ennél jobb munkát nem találhatott volna?
- Hát, ha tudni akarod, négy éve van a szakmában, és nagyon sikeres. A mienkével párhuzamban még van öt esküvője, és mindegyik ugyanazon a hétvégén, amikor a miénk! Az előtte lévő hétvégén hat esküvője, és a hét közepén egy. - magyarázta.
- Nem is házasodnak ennyien, ahány esküvőt ő megszervez. - nevettem fel hangosan. Jó ég! Ez a nő munkamániás?
- Pedig igen. - vigyorgott Tom. - Jó szervező, Katy imádja, ezért lesz ott a menyasszonyi ruha próbán. 
- Oda is elrángatja a szervezőt?
- Avery ért ezekhez. Így Katyt senki sem fogja lebeszélni róla. 
- A csaj helyében dupla pénzt kérnék. - nevettem.
- Hidd el, még így sem kér sokat. - mosolygott - és tényleg nagyon kedves. Látszik rajta, hogy nem nyűg vagyunk a számára.
- Pontosabban Katy nem nyűg a számára. 
- Igen. - vigyorgott. - De érted úgyis.
- Persze. Mázlid van ezzel az esküvőszervező csajjal, mert Katy őt basztatja és nem téged. Értem én. - vigyorogva ittam az italomba. 
- Nos, látod így még nem néztem a dolgokat, de lehet igazad van. - vigyorgott. 
Nevetve csóváltam meg a fejemet. 
- Mért vagy fent ilyen korán?
- Elmentem futni, meg Katy megy ruhát próbálni és nem akarok ott lenni, miközben majd megőrül az idegességtől.
- Jól tetted. Ezért meghívlak reggelizni. 
- Az a legjobb, ha nem én fizetek, szóval benne vagyok. - nevetett. - És mi a helyzet a klubban? 
- Hát, ha bejárnál dolgozni, akkor tudnád. - húztam fel a szemöldökömet. 
- Tudom, de így is elég nyűgöm van. 
- Semmi gáz, megoldom itt a dolgokat. 
- A többiek pont akkor mentek ki, amikor jöttem. Olyan jókedvűek voltak. 
- Megdicsértem őket, mert jól dolgoztak. - kortyoltam az alkoholos tartalmú italomba. Sejtettem, hogy milyen reakciót várhatok Tomtól, ami aztán nem is maradt el. 
Elkerekedett szemekkel nézett rám. 
- Mit csináltál?
- Nem vagyok mindig kemény szívű. - vontam meg a vállamat. - Ha jól dolgoztak, akkor megérdemlik, hogy ők is tudják, így legközelebb is ilyen teljesítményt nyújtanak. 
- Amióta nem vagyok itt, ez volt az első hogy megdicsérted őket?
- Ja. - bólintottam. - Nem akarom, hogy elszálljanak maguktól. 
Tom nevetve hajtotta hátra a fejét, majd újra előre. 
- Rádobok egy kicsit a fizetésükre. Megérdemlik, Tom. 
- Nem hittem, hogy egyszer ezt te mondod nekem, de rendben. Persze. Jól dolgoznak. - mosolygott üzlettársam. 
Mind a ketten nagyon jól tudtuk, hogy azért, hogy a Hard ilyen nagy névre és népszerűségre tegyen szert, ahhoz nem volt elég nekünk megalapítani. Ahhoz kellettek azok az emberek, akik foglalkoznak a vendégekkel, és türelmesen kezelik azokat, akiket néha csak ki kéne innen baszni. 
Büszke vagyok rájuk. Miért ne? 
Nagyon jó csapat!
- Mi van Tinával? Nem láttam kijönni. Mert, akkor biztos, hogy ezer kérdést rám zúdított volna. 
- Agyfaszt kapok attól a csajtól, az a helyzet. - nyögtem fel, és masszírozni kezdtem a homlokomat. Visszagondolni is kimerítő...
- Mit művelt már megint? 
Elmeséltem Tomnak azt, amikor átcseréltettem Tinával a pólóját, és azt is, hogy alig fél órája mit művelt az irodámban. 
Na, meg azt, hogy én mit műveltem vele az irodámban.
- Volt egy kis afférod a dolgozóddal, Harry? - Tom olyan hangosan nevetett fel, hogy arrébb kellett hajolnom. 
- Ő kezdett ki velem! Azt hittem kibaszom innen a picsába, úgy felcseszte az agyamat! Tényleg ennyi ennek a csajnak a tisztelet? 
- Sosem volt több. Pedig aztán te voltál, aki a dolgozóknak kiköti, hogy nem szűrjük össze se egymással se a főnökkel a levet. - vigyorgott. 
- Tinához ezek az információk nem jutnak el.. - sóhajtottam fel. 
- Szegény lány. Biztos majd elpanaszolja nekem a bánatát. - nevetett Tom továbbra is. 
Legalább ő jól szórakozik ezen a helyzeten. 
- Ez nem volt vicces! Ki is rúghattam volna. 
- Legalább megtanulta volna, hogy többet ilyet nem csinálhat. - vonta meg a vállát. 
- Jól dolgozik. 
- Ebben igazad van. De szögezd le neki szombaton, hogy ha még egy ilyen előfordul, akkor repül. 
- Szombaton megyek veled öltöny próbára. - grimaszoltam, és még a ideg is kirázott ennek a tudatára. 
- Tényleeg. - vigyorgott Tom. - Hamarosan esküvő!
- Két hét múlva. 
- Hogy tudod. - vigyorgott, összekoccintotta a poharainkat, és felhajtotta az itala maradékát. 
- Muszáj volt felírnom, hogy mikorra szerezzek be hányós zacskót. - követtem őt és én is megittam az italomat. A poharakat elmostam, aztán a helyükre raktam. 
- Hahaha. Inkább menjünk reggelizni, hátha attól nem leszel ilyen zsémbes. - felállt a bárszékről, amikor odaértem hozzá. 
- Nem vagyok zsémbes, de utálom az esküvőket. 
- Majd, ha neked lesz nem ezt fogod mondani. - veregette meg a vállamat, miközben kimentünk a klubból.  
- Nem hát, mert nekem nem lesz. -bezártam a klub ajtaját, majd a kocsimhoz mentünk, és beszálltunk. 
- Persze. Majd lesz valakivel valami nagyobb afférod, aztán beleszeretsz. - vigyorgott gyerekesen Tom, amitől legszívesebben behúztam volna neki egyet. 
Néha annyira felcseszi az agyamat!
- Inkább fogd be, és készítsd a pénztárcádat. 
Elindultam az egyik kávézó felé, ahol tudtam, hogy remek reggelit adnak. 
- Neked is hamarosan készítened kell, ha afférkodnál valakivel, és az esküvőig jutnátok. - nevetett. 
Odanyúltam és a gyomrába bokszoltam. 
- Azt hiszem kidoblak Tina házánál, hogy jól megafférolhasson téged!
Tom rám nézett, én pedig rá, és azonnal elnevettük magunkat. 
Munkatárshoz soha, semmilyen körülmények között. 
Tinához szintén soha, semmilyen körülmények között nem nyúlunk.
Papírra vetettük, és aláírtuk.